Ahogy azt a Live At Massey Hall 1971 albumról szóló recenziónkban megjövendöltük, a NYAPS 02 és 03 sorszámokkal megjelent lemezek elé tényleg került egy hatvanas évek végéről származó koncertanyag, azt viszont nem sejthettük, hogy Young trükközni fog: a szólókarrierje legelső évét reprezentáló Sugar Mountain – Live At The Canterbury House 1968 című kiadvány 00 számozással jött ki – és már azt is tudni lehet, hogy a 01 sorszámú 1969-es Live At The Riverboat koncertfelvétel a monumentális díszdoboz része lesz. Az Archives-széria harmadik kiadványának anyagát Ann Arborban, a Michigan Egyetemhez tartozó Canterbury House koncerttermében rögzítették, azonban a sorozatban eddig megjelent lemezekkel ellentétben nem egy, hanem két egymást követő estén. 1968. november 9. és 10. a dátum, a Buffalo Springfield együttes ekkor már fél éve feloszlott (a Crosby, Stills, Nash & Young pedig csak fél évvel később áll össze), mindössze két-három nappal vagyunk Neil Young címnélküli első szólólemezének megjelenése – és egyben 23. születésnapja – előtt. A fellépés intim hangulata tökéletes átjön a felvételekből: megejtő, egységes, szimpla akusztikus gitáros dalverziók szerepelnek a Buffalo Springfield kétéves fennállásának repertoárjából és a megjelenés előtt álló szólóalbumról, továbbá akad pár kuriózum is, kóbor szerzemények, melyek majd csak a hetvenes években kerülnek lemezre.
Young a 70 perces műsor során gyakran bőbeszédűen konferál a dalok között, megemlíti hajának hosszúságát (az addigi leghosszabb), zenekari kalandját a Buffalo Springfield név kimondása nélkül („voltam egy zenekarban”), mesél a dalszerzésről, ihletett állapotról, kurta könyvesbolti munkája és a drogok közti kapcsolatról („nincsenek itt zsaruk, ugye?”), autókról. Majd beszél arról, hogy rögzítik a koncertet, hogy soha nem hazudott színpadon, hogy milyen bensőséges a hangulat (gyertyák, mindenki csendben ülve figyel), aztán kérést teljesít, vagy elmondja, hogy a Sugar Mountain című dalt 19 évesen írta, és szinte még soha nem játszotta (stúdiófelvételen sem adta ki soha, csak az itt rögzített koncertverziót tette kislemez B-oldalakra a hetvenes évek elején, majd a tripla Decade válogatásra 1977-ben).
Az 1966-os címnélküli első Buffalo Springfield-lemezről két szerzeménye hangzik el (a Nowadays Clancy Can’t Even Sing és a kérésre örömmel eljátszott Out Of My Mind), a Buffalo Springfield Again című remek második albumot Young korai klasszikusai képviselik (Mr. Soul, Expecting To Fly, Broken Arrow), a már széteső felállásban rögzített 1968-as Last Time Around búcsúlemezt pedig az On The Way Home című gyöngyszem. Elhangzik az első szólóalbum dalainak fele (The Loner, If I Could Have Her Tonight, I’ve Been Waiting For You, The Old Laughing Lady, The Last Trip To Tulsa), de Neil Young már ekkor játszotta a Birds című dalt is (mely aztán az 1970-es After The Goldrush nagylemezre került), sőt egy kurta részlet erejéig a Winterlong dallama is felhangzik, alighanem ezen az estén először (ennek a számnak a végleges verziója a már említett 1977-es Decade válogatáson jelent meg). Neil még elképesztően fiatal, de már ekkor minden tudás a birtokában van: ihletettség, változatos nyelvezetű szövegek, varázslatos, törékeny ének, hátborzongató dalok – pedig 1968-ban még bőven előtte volt a java.
(Mint a sorozat többi darabjánál, természetesen ezúttal is kapható duplalemezes kiadás: a bónusz-DVD-n ha mozgóképpel nem is, de 24 bit/96 kHz-es HD-minőségben élvezhetjük a koncert hangfelvételét – plusz szerepel egy ötperces beharangozó filmecske az immár mitikus méretűre duzzadt The Archives Vol. 1 anyagáról is.)