A kötet szerkesztője William Irwin, a pennsylvaniai King’s College egyik ifjú professzora, aki amellett, hogy filozófiai doktor, egyben gyerekkora óta elkötelezett Metallica-rajongó is. A könyvben publikáló szerzőket is ő maga kutatta fel, elsősorban metálrajongó filozófiai tanoncok és már végzett filozófusok közül. A húsz különálló esszét tartalmazó kötet a Metallica munkásságának különböző aspektusait veszi górcső alá és boncolgatja filozófiai tanok segítségül hívásával. A könyvben Arisztotelésztől Kanton és Heideggeren át Nietzschéig szinte az összes jelentős filozófus gondolataiból kapunk némi ízelítőt, így a mű nemcsak a Metallica-kánon alapos megismertetésére, hanem filozófiai ismereteink bővítésére is alkalmas.  

A kötet azt igyekszik bizonyítani, hogy a filozófia és a jóval könnyebben befogadható popkultúra nem áll túlzottan távol egymástól, így a legegyszerűbbnek tűnő dalszövegeknek is léteznek mélyebb rétegei, tudományos értelmezést igénylő összefüggései. A Metallicát szokás a legintelligensebb metálzenekarnak nevezni – és ez a könyv kísérletet tesz ennek az állításnak az igazolására. A rövid disszertációk elsősorban dalszövegek filozófiai aspektusból való elemzésén alapulnak, így a néhány oldalas értekezésekhez legtöbbször James Hetfield szövegei jelentik a kiindulási alapot. A szerzők jól ismerik a zenekar történetét, a tagok előéletét, a Metallica-kultuszt, és többnyire elfogultan álltak hozzá dolgozatuk megírásához, többször túlértékelve a kielemzett dalszövegeket, olyan filozófiai összefüggéseket belelátva azokba, amelyek gyakran már erőltetettnek tűnnek az olvasó számára. Való igaz, hogy a Metallica kedvenc témái, a halál, az igazság keresése és a különböző morális ellentmondások a filozófiai legfontosabb kérdései közé is tartoznak, de nem nehéz észrevenni, hogy a nagy gondolkodók egész más szinten foglalkoznak velük, mint a zenekar szövegei. Ha már tudományos megközelítésről van szó, egy pszichológiai analízis esetenként jóval helytállóbb lenne egy-egy szám értelmezésekor, lévén James Hetfield bevallottan saját félelmeit, szorongásait, problémáit írja ki magából szövegeiben.  

A szerkesztő öt nagy témakörbe rendezte az írásokat, így külön fejezet szól az együttes tagjainak egymás közti, valamint a külvilággal való kapcsolatáról (Napster-per, magánéleti válságok, stb.), a zenekar munkásságának metafizikai megközelítéséről, az élet-halál viszonyról a szövegekben, a zenekar és az egzisztencializmus találkozásáról, valamint a Metallica átfogó „üzenetéről”.

A Metallica és filozófia hiányosságai (valamint a magyar fordítás és helyesírás gyakori pontatlanságai) ellenére érdekes olvasmány lehet azoknak, akik nemcsak a zenekart szeretik, de a filozófiai iránt is érdeklődnek, és szívesen bővítenék ez irányú tudásukat.  

(Szenzár Kiadó, 210 oldal, 2500 forint)