Noel Gallagher 2007-ben még azt ígérte, hogy az új album monumentális lesz, többek között szimfonikus zenekarról és grandiózus kórusról álmodott. Végül azonban mindenkinek meg kell elégednie a kétezres években megszokott Oasis-hangzással, igaz, az ezúttal strammabb, feszesebb, határozottabb mint az elmúlt egy évtizedben bármikor. A 46 percben 11 számot felsorakoztató Dig Out Your Soul ismét Dave Sardy producerrel készült, és dalszerzői szerkesztése sem tér el az utóbbi évek Oasis-korongjaitól, hiszen hat dalt Noel Gallagher jegyez, míg hármat az öccse, a frontember Liam, egy-egy szerzeményt pedig Gem Archer ritmusgitáros és Andy Bell basszusgitáros írt. Az album első részében (és ez esetben a jobbik részében) jórészt a zenekarvezető gitáros kompozíciói sorakoznak, míg a lemez utolsó harmada kissé vegyesre, s ezáltal egyenetlenre sikeredett a másik három tag szerzeményeivel. (Ötödik tag pedig most nem lett: Ringo Starr fiát, Zak Starkey dobost nemhogy nem vették be a felvételek után hivatalos Oasis-tagnak, de végleg el is bocsátották.) 

A Dig Out Your Soul indítása erős: a mélyre hangolt gitárral felütő Bag It Up verzéiben akár egy Ian Brown-felvétel is lehetne, a zongora- és orgonahangok uralta The Turningben pedig nemcsak az egykori Stone Roses-frontember, de Liam másik énekesi előképének, Tim Burgessnek a zenekara, a Charlatans is eszünkbe juthat. A Noel által énekelt Waiting For The Rapture blues-rockja után következik az első kislemeznek választott The Shock Of The Lightning, mely a maga slágerességével az album talán legtipikusabb Oasis-dala. Az anyag első kétharmadában három olyan Noel-szerzeményt is kapunk, melyekről nyugodtan kijelenthető, hogy a gitáros kétezres években írt legjobb dalai közé tartozik: a már említett The Turning zongorás lüktetése új színfolt az Oasis dalparkjában, a westernes (Get Off Your) High Horse Lady szintén szokatlan kirándulás Noeltől, ám az igazi csúcspont mégis a pszichedelikus-lebegős-hipnotikus Falling Down (ez utóbbi két dalt ő maga is énekli egymás után). 

Liam dalszerzőként talán halványabb formát mutat a korábbiaknál. Kötelező Lennon-parafrázist persze ezúttal is kapunk a lemez közepén érkező I’m Outta Time-ban, és az még jól is áll, az Ain’t Got Nothing azonban csak kétpercnyi dühös csapkodás marad, a záró Soldier On pedig hiába akar grandiózus lenni, egyszerű felépítésén nem tud túllépni. Gem Archer szerzeménye, a To Be Where There’s Life hozza az albumonkénti kötelező India-hangulatot szitárhangjaival, és Andy Belltől viszont hallottunk már jobb számot Oasis-lemezen – a bluesos The Nature Of Reality nélkül erősebb lett volna a Dig Out Your Soul.  

(Az Oasis világkörüli turnéja 2009. február 26-án ér hozzánk legközelebb, a bécsi Stadthalléba.)