- Se szakálla, se bajusza! Ezért kezdett el borotvákat gyűjteni? 

- Marosi József, gyűjtő: Nem, rosszul sikerült a házasságom és emiatt 1968-ban elváltam. Hirtelen nagyon sok időm lett és próbáltam magam valamivel elfoglalni. Az öcsém borotva címkéket gyűjtött, ami akkoriban nagy divat volt. Mondtam neki, hogy adja oda, majd én egy kicsit rendbe rakom. Addig, addig rendezgettem, amíg teljesen hozzáragadtam és az enyém lett a világ második legnagyobb - 36 ezer darabos - borotvacímke gyűjteménye! A 40 év alatt folyamatosan gyűltek a pamacsok, a fenők, kések, minden, ami a borotválkozással összefügg. Sok készülékről tudom, hogy honnan van, ki használta. Volt olyan, aki azt mondta, hogy én 50 évig használtam, most már a magáé lehet. Ahány készülék, annyiféle, és mind különbözik a másiktól. Érdekes dolgok vannak közöttük. Sok tárgyam van, ami bizony száz év körüli. Akkoriban nagyon jó minőségű dolgokat készítettek. Jó anyagból dolgoztak, szépen megmunkálták, és bársonydobozba csomagolták. Mást jelentett a minőség, mint most. 

- Azt honnan tudja, hogy az Öné a második legnagyobb gyűjtemény? 

- Ismerek minden jelentős gyűjtőt Európában, állandóan kapcsolatban vagyok velük. Tudjuk, hogy ki hol van a toplistán. Sokáig én vezettem, de aztán elkövettem egy nagy hibát. Volt egy hatalmas csereanyagom, amit eladtam egy lengyel gyűjtőnek, amivel megelőzött engem. Jobban tudott csereberélni, talán ideje is több volt, úgyhogy ... a második lettem. Ő csak borotvacímkéket gyűjt, én viszont mindent. Még borotválkozással kapcsolatos képes levelezőlapokat, árjegyzékeket, plakátokat vagy borbély üzletekről készült képeket is. 

- Honnan szerzi be ezeket?  

- Régiségkereskedőktől, az ócskapiacokon, aztán vannak partnereim is, akikkel csereberélni szoktam. Szerencsém van, mert nincs konkurenciám ebben a gyűjtési ágban. Amit meglátok, azt meg tudom szerezni. Cserélek külföldiekkel is, postán és személyesen. Van olasz, spanyol, angol, svéd és német partnerem. 

A borotvacímkéket általában levélben cseréltük el. Betettem száz darabot egy borítékba, ő is betett, kiválasztottuk, hogy melyik nincs meg, a maradékot visszaküldtük, és küldtünk újabb száz darabot. Nagyon sok gyűjtővel megismerkedtem Európában. Amerikában is van egy borotvakészülék-gyűjtő, vele is leveleztem, de Japánba is írtam. Sokan kíváncsiak voltak a gyűjteményemre, azért eljöttek, meglátogattak, majd én mentem hozzájuk, például Prágába vagy Lipcsébe. 30 évvel ezelőtt a gyűjtők jobban összetartottak, találkozókat is rendeztünk, ahová eljöttek Londonból, mindenhonnan. Így kialakult a személyes kapcsolat. Most már drága az útiköltség, még a levél is... Mivel a gyűjtés nem az élethivatásom, akkor foglalkozom vele, amikor van rá időm. Előfordul, hogy fél évig nem jutok ki a használtcikk piacra. 

- Van összefüggés a munkája és a gyűjteménye között? 

- Nincs, semmilyen. A párommal földsugárzással foglalkozunk, műszerekkel mérjük az elektroszmogot és a radioaktivitást. Apám volt nagy gyűjtő, ő amerikai bélyeget gyűjtött. Gyönyörű gyűjteménye volt. Én nem csak borotvákat gyűjtök, hanem már gyerekkorom óta, esztergomi képes levelezőlapokat is. Onnan származom, valójában a ma már közel 8000 darabos gyűjteményem az első és a legfontosabb számomra. Az ötvenes években mindenki gyűjtött valamit. Szalvétát, sajt-, gyufa- vagy borotvacímkét, régi pénzt. Sok mindent csereberéltünk gyerekkorunkban, kivéve a levelezőlapot. 

- Hány borotvája van? 

- Nem tudom megmondani, mert több készletem is van, de úgy ... több ezer lehet. A borotvakést aránylag könnyű megszámolni, az 350 darabos. 2000 körül lehet a Gillette-k száma és 2800 darabos a magyar borotvacímkém. Vannak pamacsok, habzó tálak, parfümös, púderos és vizes üvegek - elképesztő mennyiségben. Mindent összeszedtem, amit lehetett. 

Én nem katalogizálom a gyűjteményemet. Ha ránézek valamire, abban a pillanatban tudom, hogy nekem van vagy nincs belőle. Több száz darab borotvacímkéből rögtön kiválasztom azt, amelyik hiányzik a gyűjteményemből. Egy esztergomi képeslapról azonnal megmondom, hogy nekem milyen felírással, dőlt betűvel, színesben vagy fekete-fehérben van-e meg. A szemem előtt van a képe, tudom, hogy melyik milyen és hol van. Erre állt rá az agyam. 

- Külön szobát kapott a gyűjteménye. Kik láthatják, kiknek mutatja meg? 

- Sokan jönnek. Ismerősök, barátok, rokonok, érdeklődők. Újságírók is jártak már itt, és a tévében is szerepeltem. 1997-ben az Iparművészeti Múzeumban volt egy nagy kiállításom. Az emberek azt tudják, látják, hogy én ezt szívvel lélekkel csinálom. 

- Ez egy drága hobbi? 

- Azelőtt nagyon olcsó volt. Kimentem a piacra és tíz forintért bármit megvehettem. Most már mindenre ráfogják, hogy antik, és ötszörös árat kérnek. Főleg, ha tudják, hogy gyűjtő vagyok. 

Ilyenkor megköszönöm és otthagyom. Akkor utánam szól, hogy akkor mennyiért viszi el? Erre mondom az én áramat. Ez már játék is köztünk. 

Évekkel ezelőtt Bécsben láttam egy csodálatos, dizájnos borotvakészletet, közel 1000 schillingért. Gondoltam, na, ilyen nekem soha nem lesz! Két év múlva ugyanazt a készletet megtaláltam a Petőfi Csarnokban, a használtcikk piacon és megvettem 150 forintért. Szóval sokszor szerencsém is van. 

Van még egy bolond hobbim... A bátyám, aki a torreádorok palástját, dárdáját, kalapját, ruháit gyűjti - Mexikóban elvitt egy bikaviadalra, ami nekem nagyon tetszett. Hát, én szegény magyar mi a frászt tudnék gyűjteni?! A bikaviadalos képeslapokat! Összejött majdnem ezer darab. Konkurencia megint sehol, ezért megpróbáltam eladni. Végigjártam Spanyolországban a bikaviadal múzeumokat, ahol vagy nem érdekelte őket vagy nem beszéltek angolul. Nem tudtam megszabadulni tőle. Ekkor eljutottam egy bolhapiacra, ...ahol ahelyett, hogy eladtam volna őket, vettem még egy albumra való bikaviadalos képeslapot. Egy gyűjtő ilyen bolond. 

- Miért gyűjt tárgyakat? 

- Nem tudom, ... ha valami megtetszik, akkor elteszem, aztán a következőt is, és így létrejön egy gyűjtemény. Rengeteg ember gyűjt valamit. A legkülönbözőbb dolgokat! Kanalakat, lakatokat, hajszárítókat, kulcsokat, ami a háztartásban előfordul, mindent összeszednek! 

- A fia foglalkozik a gyűjteménnyel? 

- Ő nem gyűjt, de azért büszke arra, ami a szobában van. Ha jönnek a barátai, akkor mindig beviszi őket oda, hogy „először is nézzétek meg a papi gyűjteményét!”.