A 2008-as Oscar-díjkiosztó legszebb pillanata volt, amikor Jon Stewart, a show házigazdája visszahozta a kulisszák mögül Markéta Irglovát, az Egyszer női főszereplőjét és egyik zeneszerzőjét, hogy elmondhassa lelkes, hálás és érezhetően őszinte köszönőbeszédét, mivel korábban könyörtelenül lekeverték. A díjazott dal a Falling Slowly című, de ezen kívül is számos szép szám hallható a filmben, ami ezúttal különös jelentőségre tesz szert, hiszen ezek a dalok jelentik az egész mű lényegét. 

Az Egyszer főhősei ugyanis zenészek (egy dublini utcazenész fiú és egy cseh emigráns lány) - nagyon szervesen illeszkedik tehát egymásba a film világa és a betétdalok. Ami nem sikerült annak idején az ordenáré és irritáló 9 dalnak (rockszámokon keresztül bemutatni egy kapcsolat fejlődését), azt most John Carney filmje tökéletesen megvalósította: egyszerre lehetünk tanúi a Dublin utcáin egymásra találó Fiú és Lány bontakozó viszonyának, a dalok megszületésének és előadásának. Ehhez persze kellett a forgatókönyvíró-rendezőn kívül két tehetséges zenész/színész, azaz a két főszereplő is. S mivel Glen Hansard és a film forgatása idején mindössze 18 éves Markéta Irglová elsősorban zenészek, nem pedig színészek, valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen az, amit az Egyszerben létrehoztak.