- Dégi Tamás - a János Kórház főmérnöke: A 2000 m2-es kiállítás - a 60-as évek óta érintetlen kórház termeiben - egy kalandos időutazás a Várhegy múltjába, a háborús orvoslás és polgári védelem - a mai ember számára jórészt ismeretlen világba. A kórház feladata az lett volna, hogy légitámadás esetén az ide érkező sérülteket ellássa. Az ostrom kezdetével frontkórházzá változott. Szerencsére folyamatosan üzemben tudták tartani, hiszen a budai Vár volt az utolsó hely, amit elfoglaltak az orosz csapatok. A János Kórház égisze alatt dolgoztak, az ő személyzetükkel. Az ellátmány és a felszerelés is onnét érkezett. Az ostrom alatt megszakadt a kapcsolat a János Kórházzal, akkor már mindenféle sérült érkezett ide, nemcsak civil. Tumultus volt. Az utolsó napokban 650 ember volt itt, ami jóval meghaladta az optimális létszámot. Közben megszűnt az ivóvízellátás is, tehát borzasztó állapotok voltak. Ennek ellenére végig kitartottak. A háború után megszűntették a kórházat, majd az 50-es években felújították. A hidegháború idején modernizálták, hátha mégis szükség lesz rá. Ekkor titkosították. 

- A látogatók két kiállítást is megtekinthetnek.  

- A hadiorvoslás történeti kiállításunk a 48-as szabadságharccal kezdődik. Ettől kezdve volt szervezett egészségügyi ellátás a hadseregen belül. A kórtermekben a II. világháborús időszak elevenedik meg, ahol a sebesültek és orvosaik sorsát és eszközeit láthatják. Egyre zsúfoltabbak a kórtermek, de még ez is ideálisnak mondható, a későbbiekhez képest. Azt is tudjuk, hogy emeletes ágyakat építettek és az ágyak között matracokon is feküdtek a sérültek. Az 56-os forradalom idején megnyitotta a kórház a kapuit. Mindenkit fogadtak, civileket is. Nemcsak magyar, hanem orosz katonákat is elláttak. A forradalom után börtönkórházzá nyilvánították. Itt gyűjtötték az 56-os „bűnösöket”. A hidegháborús fenyegetettség és a nukleáris támadástól való rettegés miatt modernizálták a kórházat, úgy, hogy az egy atomtámadást is kibírjon. A cél az volt, hogy maradjon egy üzemképes kórház, ha nukleáris csapás érné a várost. Ide zárkóztak volna be, hogy túléljék a támadást. 

- Kik?  

- A János Kórház kijelölt személyzete vonult volna ide riasztáskor. A robbanás után 72 órával megnyitották volna a kapukat az esetleges túlélők előtt. 

A gépészeti területen található aggregátorok áramkimaradás esetén termelték volna az áramot. Itt - a föld alatt - biztonságosan előállítható, így önellátó a létesítmény. A gépészeti rész, amely működőképes, ipartörténeti kuriózum. A kórház műtőjében is megmaradt az összes felszerelés - eredetiben. 

A polgári védelmi eszközök - a gázálarcoktól, a vegyi mentesítő készleteken át, a sugárbetegség kezelésére szolgáló készítményekig - máig a korszak hátborzongató mementói. 

A polgári védelem kiállításon rengeteg mérőeszköz látható. Például sugárzás-és harcigázmérő. Ezek mind-mind a hidegháború termékei. Egy nukleáris vagy vegyi támadás esetén bemérték és beazonosították volna a különböző szennyeződéseket. Szerencsére nem volt rá szükség. A faládák tele vannak gázálarcokkal. 

Hatalmas készleteket halmoztak föl mindenből, melyeket bizonyos időközönként frissítettek. A készletek között találjuk az egyéni védőfelszereléseket: ruhákat, használati tárgyakat, túlélő csomagokat, elsősegély-táskákat, mindent, ami hasznos lehet a III. világháború esetén, főleg a polgári lakosság számára. A kórház 68-tól polgári védelmi létesítmény volt. 

A légkezelő központ is érintetlenül fennmaradt, sőt a mai napig üzemel, teljes légcserét biztosítva. A berendezések egész éjszaka mennek, itt mindig jó levegő van, nincs dohszag. 

Az egészségügyi áteresznek hívott létesítmény csoport egy mentesítő zóna bejárata volt, tartalék bejárattal, zsilip szakaszokkal. Ha a felszín szennyezett lett volna nukleáris vagy vegyi támadás miatt, akkor kintről bezsilipelték volna ide az embereket. Meghatározott protokoll szerint levetkőztették, lezuhanyozták volna őket, hogy ne jusson be a szennyeződés a kórház területére. 

A Várhegy szerkezetéről időközben bebizonyosodott, hogy egy atomcsapást nem bírna ki, így, tehát a benne lévő létesítmények sem. Ha a kórházat nem közvetlen találat éri, akkor át lehet benne vészelni egy atomcsapást. A létesítményt később már nem fejlesztették, de készenlétben tartották. A 80-as években ide még rendszeresen jártak gyakorlatozni. Akkor az elsődleges cél az volt, hogy egy szennyeződésmentes területet hozzanak létre. 

- Mit szólnak a látogatók? 

- Nagyon tetszik nekik. Mi tudtuk, hogy ez egy európai kuriózum. Ez a működő kórház aktív részese volt a történelemnek. Mivel az ötvenes években titkosították, sokan nem is mertek róla beszélni. Elhallgatták, hogy ők itt voltak. Ma már egyre többen jelentkeznek. Előkerültek mérnökök, szakemberek, olyanok, akik az 50-es években tervezték, építették a kórházat. A II. világháborúban dolgozó orvosok már nem, de nővérek, - akik akkor fiatal lányok voltak -jelentkeztek és elmondták, mi történt, mikor megérkeztek az oroszok. Azokat a részleteket mesélték el, melyekről a történelem mélyen hallgatott. Most sok minden kiderült. Még német katonák is jelentkeztek, akik itt voltak a háború idején... Az 56-os eseményekről végképp nagyon kevés információnk volt. Leírva nem találtunk semmit! Azoktól a betegektől, személyzettől tudunk az itt zajló eseményekről, akik eljöttek és elmesélték nekünk. 

Tavaly a Múzeumok Éjszakájára hoztuk rendbe a Sziklakórházat. Felújítottuk, kifestettük, panomtikumként berendeztük. A történelmet több mint 80 élethű viaszfigura kelti életre. Már az első éjjel nagyon sok látogatót fogadtunk. Hasonló jellegű létesítmények vannak máshol is a világon, például Angliában is fennmaradt egy bunkerkórház, de nem teljesen felszerelve, mint a mienk. Nemcsak a bútorzat, de az összes gyógyszer, orvosi felszerelés, ruházat, pizsamák, papucsok mind-mind fennmaradtak. Itt minden eredeti! Emiatt végképp kuriózum. Ilyen nagyméretű földalatti kórházról, mely ekkora korszakot fog át, nincs tudomásunk. A különlegessége, - azon kívül, hogy mesterséges bunker - hogy a barlang történetéhez is kapcsolódik, hiszen azt is felhasználták az építkezés folyamán. 

- Ma mit bír ki a kórház? 

- Maximum a látogatók rohamát... A mai napig a János Kórház a létesítmény fenntartója. A protokollokat a rendszerváltás után sem állították le. Egyre kevesebb pénzt maradt rá, de senki nem merte azt mondani, hogy mától ez a kórház nem kell, állítsák le a szellőztetést, a karbantartást, a takarítást és tegyenek a kapura egy lakatot. Ennek köszönhetően nem mentek tönkre a bennlévő felszerelések. Megmaradtak az utókornak.