Az 1966-os születésű James Johnston még a kilencvenes évek hajnalán alakította együttesét, az elborult rockzenéjét bluesos, dzsesszes elemekkel és punkos egzaltáltsággal keverő Gallon Drunkot, mellyel hamar felhívta magára a figyelmet, még Morrissey-ét is, akinek előzenekaraként rendre hatalmas koncerthelyszíneken játszhattak. James a nagy példaképének számító Nick Cave-vel is összebarátkozott, és már a kilencvenes első felében is besegített néhány Bad Seeds-koncerten, de csak Blixa Bargeld 2003-as távozása után lett fix tag (a soknemzetiségű zenekar egyetlen brit tagja), igaz, nem kifejezetten gitárosi, hanem elsősorban orgonista szerepkörben. Míg 2006-2007 táján Cave a Grinderman projektben vakációzott a Bad Seeds egyik felével, addig James a többiekkel Mick Harvey turnéján és Two Of Diamonds című szólóanyagán zenélt, de emellett az egykor a Bad Seedsből szólópályára lépő Barry Adamsonnal, illetve a Gallon Drunkkal és ...Bender nevű másik projektjével is turnézott, s közben – még a Dig, Lazarus, Dig!!! című aktuális Nick Cave & The Bad Seeds-sorlemez felvételei előtt – arra is jutott ideje, hogy befejezzen egy új Gallon Drunk-albumot. A 2007 végén megjelent The Rotten Mile markáns anyag lett, melyről a Nick Cave-féle Bad Seeds mellett a Jon Spencer-féle Blues Explosion és az Iggy Pop-féle Stooges szaxofonnal kiegészült felállása is eszünkbe juthat. A Gallon Drunk igazi terepe persze a koncertszínpad, ahol a magát főleg gitáron, néha billentyűkön kísérő frontember és ritmusszekciója (Ian White dobos és Simon Wring basszista) mellett a nagynevű Terry Edwards szaxofonos-orgonista is hathatósan gondoskodik a zenei elszállásról.