Én igyekszem nyitott szemmel közlekedni ebben a városban, de a Horánszky utca felfejlődése nekem némileg új. Kipucolt józsefvárosi bérházak, passzázsos irodaépületek és egy tüneményes hely az 1-ben, a Fehér Holló, melynek fényei sárga glóriát festenek egy parkoló barkasz köré a józsefvárosi setétben.

A lépcsőn lemenni nem egy életbiztosítás, de a belső tér kárpótol a hirtelen jött fejfájásért. Ha létezik világzene, itt követelném a világlakberendezés kifejezés bevezetését is: perzsa szőnyegek, indiai függönyök, japán bútorok, kínai paravánok ötletszerűen, de meglepő ízléssel egymás mellé rendelve – ethno feng-shui nagyker áron, amibe egyedül a latin fever háttérzene nem passzol bele. Ülhetnénk az előtér hatalmas kanapéiba, a félhomályos boxok valamelyikébe vagy a körasztalos szeparéba, de mi inkább az egyik elfüggönyözhető, babzsákos elnyúlót választjuk.

A hely szelleméhez mérten valami különlegességre vágyunk, így a szerényen kivitelezett étel-ital lapról – átugorva a taiwani formosaoolongot és a mindenre jó Ayurvéda teákat – egy kanna Zöld Ördögöt (520) és egy kanna Diót (480) választunk, mellé pedig házi padlizsá nkrémes pirítóst (400), valamint gyári marlenkát (380) és csokis muffint (210) rendelünk. A visszafogottan udvarias, kissé helyidegenül semmilyen felszolgáló hamar ki is hoz mindent. A sütemények finomak, a padlizsánkrémes pirítós (nem toastkenyér!!!) paprikával és paradicsommal tálalva olyan, mint otthon. A formás készletben szervírozott teák is jók: diónak valóban dió íze van, a gyömbértől, csilitől, ananásztól, citromfűtől, csalántól és szerecsendiótól fortyogó Zöld Ördög pedig igazán mennyei.

Azt viszont jó, ha megjegyezzük, hogy a Fehér Hollóban keddenként a szerepjátékok hollófekete lovagjai az urak, sőt, bizonyos napokon Catan telepesei, vagy ami még durvább, rapid randisták foglalják be a helyet. Ezért vagy érdeklődjünk előre telefonon, vagy ha már besétáltunk a csapdába, függönyözzük el magunkat a puffos zugban a szív és kard serege elől.