Megtévesztően egyszerű történetről van szó: Adam (Ulrich Thomsen), a társadalmi munkára ítélt neonáci egy vidéki parókiára kerül, ahol Ivan (Mads Mikkelsen), a gyanúsan optimista pap felügyelete alá kerül. Ivan mindössze azt a szimpla feladatot szabja ki új védencére, hogy süssön a kerti almafa gyümölcseiből egy pitét, ám Adam sokkal sötétebb terveket szövöget: mindenáron meg akarja törni a pap lelkét. Ennek megfelelően a történet lassan a Jó és a Rossz biblikus küzdelmét kezdi bemutatni, csakhogy elképesztően profán módon, gyakran a cinizmus határát súrolgató fordulatokkal és nyelvezettel. A széplelkű vidéki pap irritáló vidámságának ugyanis alapos oka és setét múltja van, amire lassan, de biztosan fény is derül, miközben egyre több és morbidabb konfliktus halmozódik fel a plébánia falai közt, hiszen van két másik börtönviselt lakó is, ráadásul bejelentkezik egy zűrös asszony, és látogatást tesznek Adam bőrfejű haverjai is. 

Ulrich Thomsen és Mads Mikkelsen mellett a mai dán film két másik ikonikus alakja, Paprika Steen és Nikolaj Lie Kaas is felbukkan a vásznon, és elképesztő, amit művelnek. Itt minden a helyén van, a párbeszédektől az operatőri munkán át a legapróbb fordulatokig minden pompásan működik, és a sok-sok gonoszkodás egy végtelenül pozitív végkicsengést rejt - különben nem is szeretnénk ezt a filmet annyira!