A Skye-jal készült sikeralbumok után a hatvanas évek gazdag hangszerelésű popzenéjéből (Burt Bacharach, Dusty Springfield stb.) új ihletet merítő és pszichedelikus hangulataihoz a szokásosnál több akusztikus hangszert használó The Antidote is egységes lemez lett, amiben Daisy Martey karakteres énekhangjának is kulcsszerepe volt. A Dive Deep című új albumot kislemezen beharangozó nyitódalban, az Enjoy The Ride-ban a hetvenes évek egyik – mára elfeledett – sztárénekesnője, a fátyolos hangú Judie Tzuke hallható, így első hallásra nincs zökkenő az utazásban, de Judie később már csak egy számban tér vissza, a lemezanyag többi részén négy további vendéghang osztozik (akad két kétperces instrumentális szösszenetet is, de azok szóra sem érdemesek). A részben a MySpace segítségével becserkészett új közreműködők között egyaránt akad sikeres norvég dalszerző-énekes (Thomas Dybdahl), dél-koreai születésű amerikai underground rapper (a Babletron együttesből szólópályára lépett Cool Calm Pete), feltörekvő angol folk-blues gitáros-énekes (a stílszerűen egy folkos John Martyn-szerzeményt feldolgozó Bradley Burgess) és kezdő francia énekesnő (a lemez egyik dalához, az akusztikus gitárral kísért Au-delához francia szöveget író Manda), akik közülük csupán ez utóbbi kettő kíséri el a 2008-as Morcheeba-turnéra a Godfrey testvérpárt. Az ezúttal is míves, kellemes és hangulatos zenéket szerző fivérek, a multiinstrumentalista Ross és a ritmusfelelős Paul vélhetően abban bíznak, hogy az egy évtizeden át működő triófelállás után sikerül a váltogatott énekesekkel dolgozó brit triphop formációk módjára átstrukturálni együttesüket, de lássuk be, hogy nincsenek azon a szinten, mint a Massive Attack a kilencvenes évekbeli fénykorában (Collected) vagy az énekescseréit izgalmas stílusváltásokkal kísérő Archive (You All Look The Same To Me), és olyan sztárparádéval sem tudnak szolgálni, mint az UNKLE (Never Never Land, War Stories), így ezen az úton körülbelül a Zero 7 szintje marad nekik (When It Falls). Az viszont feltétlenül pozitívum, hogy a Dive Deep albumon parázásnak és erőlködésnek nyoma sincs – az élet dicséretéről, a szeretetről és egyéb pozitív dolgokról, a siker nem feltétlenül boldogító mivoltáról, az újrakezdésről szóló számok után a Pink Floyd-os hangulatú Washed Away záródalban konkrétan el is hangzik: „ha nem is járunk sikerrel, akkor sincs okunk aggódni.”