158 perc máskor egy háborúra vagy valami sokszereplős, monumentális, kosztümös történelmi tablóra is elég szokott lenni, itt viszont azzal együtt is, hogy évtizedek peregnek le a történet során, igazából nem látunk mást, mint egyetlen embert, Daniel Plainview-t, aki magányos aranyásóként kezdi valamikor a XIX. század végefelé, aztán áttér az olajkitermelésre, és Amerika egyik legsikeresebb független olajkereskedőjévé lesz a XX. század első évtizedei során. 

A vállalkozói karriertörténet, amelyet kalandos fordulatok és halálos balesetek tarkítanak, bő rálátást nyújt az olajkitermelés alakulására, az üzleti-hatalmi viszonyok farkastörvényeire, a lényeg azonban a főhős jellemének alakulása, mégpedig a nem túl vonzóból a szívtelenen át az emberevő szörnyetegig. Abban, hogy mindez nézhető, sőt egyenesen hipnotikus, az elsődleges érdem Daniel Day-Lewisé, aki csaknem minden képkockán jelen van, és a New York bandáiban alakított, hasonlóan riasztó karakterét kibontva új tartalmat ad az emberre vonatkoztatott ragadozó kifejezésnek. 

A Boogie Nightsszal híressé vált Paul Thomas Anderson rendező, aki maga írta a forgatókönyvet Upton Sinclair regényéből, csaknem három órán keresztül képes fenntartani a borzongató légkört, ami leginkább abból fakad, hogy egész végig nem vagyunk biztosak, mennyire rokonszenvezzünk hősünkkel, vagy mennyire iszonyodjunk tőle.