Beethoven neve szent a Művészetben. 

( Liszt ) 

1799-ben, a két idősebbik Brunszvik grófkisasszonyt - az akkor 24 éves Terézt és a 21 éves Jozefint - az édesanyjuk a császárvárosba vitte, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valamelyiküknek férjet szerezzen. Hogy az idő ne csak kellemesen, hanem hasznosan is teljen, elzarándokoltak Beethovenhez, hogy felkérjék a lányok taníttatására. 

Beethoven kicsit zavarban volt, mert a lakásában nem volt megfelelő szék sem, ahová le tudta volna ültetni a hölgyeket. 16 napig foglalkozott velük, főleg zongorázni tanította őket. Búcsúzóul még egy kis dalt is ajánlott nekik, melyet az emlékkönyvükbe rögzített. A lányok révén megismerkedett Brunszvik Ferenccel, a báttyal, aki Beethovennek nem csak mecénása, hanem barátja is lett. Azon kevesek közé tartozott, akivel a zeneszerző tegező viszonyban volt. Van olyan levél a birtokunkban, amelyik így kezdődik: „kedves Francom”. 1800 májusában Beethoven meghívást kapott a Budai Várszínházba egy egyhetes óriási ünnepségsorozatra, melyen ő is föllépett. 1808-ig még vagy három alkalommal látogatott el Magyarországra. 1806-ban Martonvásáron fejezte be az Apassionata című művét, amit Ferencnek ajánlott. 

- Megoldódott már a rejtély, kiderült, hogy ki a „halhatatlan kedves”? 

- Hogy a két lány közül melyikbe volt szerelmes Beethoven, az egy sokat vitatott és talán nyugvó pontjára soha nem kerülő kérdés. Nagy valószínűséggel állítható, hogy Jozefinhez fűzték gyengéd szálak. Beethoven halála után egy rejtett fiókban találtak egy levelet, amelyiken nem volt se dátum, se cím. Eztán kezdődött el a találgatás, hogy kinek szólhatott a levél. 

- Híresek a kastély parkjában tartott Beethoven koncertek.  

- Idén ünnepeljük az 50. évfordulóját annak, hogy elkezdődtek a Martonvásári Nyári Koncertek a szigeten, melyek mindig teltházas előadások. A világ vezető muzsikusai közül sokan megfordultak itt. Az előadóművészek közül Fischer Anni gyakran szerepelt. Neves karmesterek dirigáltak, például Lamberto Gardelli vagy Kobajasi Ken-Icsiro. Törzsvendégnek számított Ferencsik János és Kórodi András. Az élen járó muzsikusok előbb vagy utóbb, eljutnak hozzánk. A méltó hátteret ezekhez a koncertekhez Pásztor János mészkő szobra adja, mely 1927-ben készült, Beethoven halálának 100. évfordulójára. 

- Milyen ember volt Beethoven?  

- Zárkózott és bizalmatlan, mint általában a halláskárosultak vagy fogyatékkal élők. Nagyon sok magánéleti problémája volt, főleg Karl nevű unokaöccse örökbefogadása miatt. Időnként anyagi gondjai is voltak. Amellett - dupla zárójelben jegyzem meg -, hogy életének második felében elég italozó életmódot folytatott. 

"A zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia." 

(Ludwig van Beethoven) 

A mostani kiállítás 1989 óta látható. Évente 16-18 ezer fizető vendégünk van. Ha belépünk a múzeumba, - az előcsarnok részben - régi koncert plakátokat látunk. Messze a teljesség igénye nélkül mutatjuk be a Beethoven muzsikáját tartalmazó kottákat, és az életével, munkásságával foglalkozó könyvtárnyi irodalom néhány kötetét. A zeneszerző magyarországi kapcsolatait is igyekeztünk föltárni és bemutatni. A magyar főnemesek közül többen támogatták a mestert - elsősorban pénzzel. Beethoven több helyen megfordult Magyarországon. A Pesti Német Színház avatására ajánlotta - ahogy ő írta - „bajszos magyarjaimnak”, az Athén romjait és az István királyt, melyből csak a nyitány készült el. A zeneszerzőnek nem volt igazán erős oldala az operaírás, csak egyet írt, a Fideliót. Azt is eléggé nehezen szülte meg. 

- Ezek a kották milyen régiek? 

- 150-180 évesek. Egyszer odajött hozzám egy nagyon finom modorú úr.” Ki az a Végh?” Kérdezem, hogy „egy kottán látta ezt a nevet? A szomszéd birtokosok egyike, Vereben volt a birtok központja. Véghék zenekedvelő, zeneértő emberek voltak, és jelentős kottatárral rendelkeztek, abból láthatja az egyik darabot.” Ekkor kiszakadt belőle: „Tessék mondani, hol vannak a hangszereink?!” Kiderült, hogy az illető a verebi Végh család leszármazottja, akit 1945-ben szülei Ausztriába menekítettek. Lezárták a kúriájukat, és a kulcsot odaadták a kertésznek. A helybeliek nem hordták szét a holmijukat, hanem leltározták, és biztos helyre helyezték. A Zenetudományi Intézet akkori igazgatója tudta, hogy ez esetben kit kell keresni. A következő alkalommal mondtam, hogy „Péter, kérem, ezen a címen lehet érdeklődni, itt megmondják, hogy mi hol van.” Hát, könny szökött a szemébe... 

A kiállított hangszerek korabeliek, a rézfúvósok kicsit fiatalabbak. A vonós hangszerek jó állapotban vannak, még használhatók is lennének. 

Néhány karikatúra teszi kicsit hangulatosabbá a kiállítást. Beethovent hátra tett kézzel, előre hajló felsőtesttel ábrázolják séta közben. A ruházkodással nem törődött. A fennmaradt a hagyatéki leltárban szomorú szívvel olvashatja az utókor, hogy a dolgai kivétel nélkül kopottak, foltosak, szakadtak, töröttek voltak.... 

A Galicin herceg egyik leszármazottja is járt itt a múzeumban. A washingtoni illetőségű úr úgy beszélt magyarul, mint mi. Beírta a nevét a vendégkönyvbe és azt mondta: „állítólag, az egyik fölmenőm, talán az ükapám Beethoven mecénása volt”.

Mondtam neki, hogy „Galicin úr ez tény, mert Beethoven rövid életrajzi áttekintésében kétszer is szerepel az ön családi neve!” 

Ebben a szobában a kor hangulatát igyekeztünk fölidézni. A bolthajtásos mennyezet a barokk időszakból maradt meg. Ez a kalapácsos zongora a Brunszvik családé volt. A klaviatúrája 10 hanggal rövidebb, mint a ma használatos zongoráké, úgyhogy csak 78 billentyűje van. Nincs kizárva, hogy Beethoven is játszott rajta.. 

Néhány hajszálat láthatunk Beethoven hajából. Az orvos vágta le, amikor kint volt nála, és megállapította, hogy a X. Szimfóniát már nem tudja befejezni. 

Ezen a fotókópián olvashatjuk a halhatatlan kedveshez írott levelét. Beethovennek elég jellegzetes, lendületes az írása. Azt nem mondanám, hogy könnyen olvasható. A levelet el se küldte, vagy visszakapta. Nagyon forró hangvételű, csoda, hogy nem pörkölődik meg a papír... 

A nagyteremben a felvidéki származású Brunszvik családnak állítottunk emléket, mely két ágra szakadt. A martonvásári Brunszvikoknak csak női ágon vannak leszármazottaik Teleki De Gerando néven. Mindig visszaházasodtak magyar ajkúakkal, ezért a most a Franciaországban élő hatvan-hetvenes éveiben járó generációnak magyar az anyanyelve. Van vagy 10-15 gyerekük, tehát a kihalástól nem kell félni, de Brunszvik néven már nem él családtag. 

A testvérek közül Terézia az elsőszülött, akinek Mária Terézia a keresztanyja. Férjhez sose ment, ellenben ő a gyereknevelés, illetve az óvodaügy kitalálója és megvalósítója. Svájcban találkozott a kor jeles pedagógusával, Pestalozzival, és valószínűleg akkor döntötte el, hogy fel kell karolni az ifjú nemzedéket, segíteni kell a tehetségeket, ha előre akarunk lépni. Beethoven barátja és patrónusa Ferenc, azon túl, hogy jól csellózott, színházat bérelt, impresszárió is volt. Az 1000 kataszterű holdon elég jól gazdálkodott. A parkot is ő alakította ki. 

A legkisebb testvér Carolin már nem nagyon ismerte Beethovent. Teleki Imre feleségeként Hosszúfalván élte le az életét. Az ő házasságukból született Teleki Blanka a hazai nőnevelés jeles képviselője, Lővey Klára harcostársa. Brunszvik Teréz, a keresztanyja Pesten bevezette a társaságba és a márciusi ifjakkal ismertette meg... aminek az lett a vége, hogy 6 évet ült. Jó társaságban ugyan, de ült. Blanka húga, Emma hozzáment August De Gerandohoz. Az ő leszármazottaik élnek Franciaországban. Ami miatt a múzeumban kiemelt szerep jut a Jozefinnek, az Beethoven és a közte lévő nagyon bensőséges kapcsolat. Igyekeztünk tárgyilagosan és nem részrehajlóan a nyilvánosság elé tárni a tudnivalókat. Giulietta Guicciardi, a testvérek unokahúga. Huncut volt, csintalan és már 16 évesen is nagyon csinos. Mikor Beethoven megismerte őt, annyira lenyűgözte, hogy neki ajánlotta a Holdfény szonátát. Mire a mű nyomtatásban megjelent, addigra már nem voltak jóban. 

- Mióta foglalkozik Brunszvikékkal és Beethovennel? 

- 20 éve. Már akkor is a feleségem volt itt a vezető. A múzeumot az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete működteti. Én mérnök vagyok, az intézet munkatársaként dolgozom. 

Vannak, akik a szemükön és vannak, akik a fülükön keresztül közelíthetők meg jobban. Én hozzám a zene nagyon közel áll. Haydn és Mozart után Beethovent szokták a harmadik bécsi klasszikusként emlegetni, ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán hordja. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját. A csodálatot leginkább azzal tudja kiváltani az emberekben, hogy külső segítség nélkül, kizárólag a belső hallásával komponálta műveinek a jelentős hányadát. Ez a zsenialitás. Feljegyezték, hogy Beethoven, amikor már semmit sem hallott, maga elé tette a kottát és nézte hogyan játszanak a zenészek. Figyelte, hogyan int be a karmester, akivel aztán komoly vitája volt, hogy nem úgy játsszák a darabot, ahogy ő leírta. 

Wagner mondta Beethoven utolsó műveiről: „Olyan bizalmas és bensőséges közlések ezek, hogy a legnagyobb megtiszteltetetés, ha megengedik valakinek, hogy meghallgathassa"