Khaled Hosseini magyarul is megjelent regénye a véres szovjet hatalomátvétel előtt, Afganisztánban kezdődik. Talán eltart egy darabig, amíg megértjük, mit jelent a két, első pillantásra elválaszthatatlan jó barátnak tűnő kiskamasz kapcsolatában az, hogy az egyikük úr, a másik szolga. Történnek velük szép dolgok - többek közt a közös sárkányeregetés, ami valami hihetetlen helyi őrületnek számíthatott annak idején -, és történnek nagyon csúnya dolgok is. Afféle hardcore Kincskereső kisködmön ez, felnőttek szívét is megfacsarintó erkölcsi példázat, ám a gyerekkorral még nincs elintézve a történet. A jómódú Amir apjával az Egyesült Államokba menekül a társadalmi földindulás idején, és szolgasorban élő barátja, Hassan már csak írói ihletét fűtő lelkiismeret-furdalásként van jelen életében, amikor üzenet érkezik egy Pakisztánba menekült afgán ismerőstől: „Van rá mód, hogy újra jók legyünk.” Ami igazán megrendítő, egyben katartikus, az az, ami ezután következik. 

Rendkívül erős a történet, amin két óra alatt végigvágtat Marc Forster (Szörnyek keringője; Én, Pán Péter) filmje. A központi lélektani fordulópontot sikerül tökéletesen tolmácsolnia úgy, hogy mellé rejtélykutató és fegyveres akciófilmes izgalmakkal is szolgál.