A She's My Man című aktuális slágerrel nyitott nagyszabású show nagyon arányosan felépített: az Olló Nővérek kilenc számot játszanak az első lemezről és kilencet a másodikról, folyamatosan ugrálva a kettő között (ha előadnak egy-két vagy három számot a Ta-Dah-ról, utána általában ugyanennyi dal következik a bemutatkozó albumról is), meglepetésként pedig előszedik a Contact High-t, mely csak a Ta-Dah díszdobozos dupla kiadásához tartozó bónusz EP-n volt hallható demo formában. Amikor a lassú, lírai dalok (például a Land Of A Thousand Words vagy a Return To Oz) kerülnek sorra, és egy kissé leül a hangulat, utána mindig feldobják olyan slágerekkel, mint a Filthy/Gorgeous vagy az I Don't Feel Like Dancin'. Az énekes Jake Shears és a vokalista Ana Matronic szokás szerint remek műsort vezetnek elő, legyen szó frappáns bemondásokról vagy vicces-dögös koreográfiáról – nehéz eldönteni, melyikük a gátlástalanabb: a sztriptíztáncosi múlttal rendelkező meleg „higanyember” vagy a transzvesztita klubok egykori konferansziéja, a nagyszájú, „madám” külsejű Ana (persze megint előadnak közösen is néhány 18 éven felülieknek szóló performanszt). 

A zenekar tehát hozza a formáját, ami viszont mégsem stimmel, az maga a koncertfilm. Hiába tapasztalt koncertfilmrendező Hamish Hamilton, ezúttal nem sikerült eltalálnia az arányokat, és emiatt nem jön át a – minden bizonnyal – remek hangulat. Akik vettek már részt Scissor Sisters-koncerten (és erre szerencsére a Szigeten is adódott alkalmunk 2006-ban), azok tudják, hogy az „akció” mindig ott történik, ahol a – már fent is jellemzett – két frontember tartózkodik. A koncertfilm alkotói azonban olyan sok vágással szabdalják szét az előadást, hogy szinte egy ilyen akciót sem nézhetünk végig, ami nemcsak idegesítő, hanem másfél órán keresztül meglehetősen megterhelő is. 

A képkomponálás is hagy némi kívánnivalót maga után (az egyik operatőr épp csak elcsípi és a képmező szélére komponálja, amikor Ana a zenekar nevét adó leszbikus póz jelét formálja az ujjaival, pedig ezt szemből és premier plánban kellett volna mutatni, de nagy hiba az is, hogy pont olyankor nem kapunk a hatalmas ollót formázó színpadképről egy becsületes totált szemből, amikor Jake és Ana kisétálnak az olló egy-egy szárára). Mondjuk eleve elég vitatható döntés egy olyan koncertet felrakni a DVD-re, ahol nem is volt jelen mindegyik tag (édesanyja halála miatt Paddy Boom nem tudott színpadra lépni, helyette egy Randy Real nevű dobos ugrott be). Persze ezzel együtt is érdemes megvárni a koncertfilm végét, hiszen Jake Shears szokás szerint meztelenre vetkőzik és megmutatja csodás fenekét. 

QQQ 

EXTRÁK 

A koncertfilmhez hasonlóan átgondolatlan, 57 perces dokumentumfilm nem egyéb, mint különböző tévéműsor-bejátszások, rajongói home videók, privát zenekari felvételek, koncert- és interjúrészletek egymásra hányt halmaza, mindenféle koherencia nélkül. A további extra anyagok viszont szerencsére igen jók és bőségesek: négy kiváló videoklipet, egy közel félórás unplugged koncertrészletet, egy ritkaságdal (Transistor) 2006-os Wembley-koncertfelvételét és egy kétoldalas plakátot is kapunk a főprogram mellé. Egy külön CD-n audio verzióban megkapjuk az O2-koncert mintegy felét (csak a Ta-Dah albumról származó kilenc dalt, sajnos elég rossz keverésben). 

QQQQ 

2007  Hossz: 93 perc  Kiadó: Universal  Hang: angol 5.1 + DTS  Feliratok: angol, francia, német, spanyol, portugál