A 2001 szeptemberében megjelent Songs In Red And Gray albumon a dalszerző-énekesnő válásának traumáját és az azzal való megbirkózást dolgozta fel, de mivel Mitchell Froom nemcsak férji, hanem produceri minőségben is elhagyta, Suzanne finom, érzékeny és intelligens dalai akkor nem kaptak elég markáns zenei csomagolást. Most már nincs ez utóbbi téren probléma, köszönhetően az akusztikus és gépi, analóg és digitális hangzások között remek egyensúlyt teremtő Jimmy Hogart producernek, aki számos sikeres lemezen bizonyította már szakértelmét és arányérzékét (Amy Winehouse: Frank, Sia: Colour The Small One, Estelle: 18th Day, Corinne Bailey Rae: Corinne Bailey Rae, Jamelia: Walk With Me,  KT Tunstall: Drastic Fanastic, James Blunt: Back To Bedlam, James Morrison: Undiscovered stb.), továbbá a keverésért felelő Tchad Blake-nek (aki Froom hangmérnök-jobbkezeként a kilencvenes években készült összes Suzanne Vega-stúdiófelvételnél ott volt, és most visszatér).  

Az új album dalai mögött újabb traumák állnak: a New Yorkot ért 2001. szeptember 11-i támadás, és Suzanne Vega azt nagy mázlival túlélő (a World Trade Centerben dolgozó, ám aznap reggel betegedés miatt otthon maradó) öccsének, a képzőművészként is ismert Tim Vegának a 2002-es halála. Nosztalgiázás a régi New York iránt Tim egy graffitis haverjával a temetés után (a nyitó Zephyr & I zenéje a nagy New York-i dalszerző-példaképet, Lou Reedet idézi), Tim kedvenc utcája már Tim nélkül (Ludlow Street), a megtörhetetlen megapolisz megszemélyesítse (New York Is A Woman), egy WTC romjaitól hazatérő rendőr (Angel’s Doorway) és a terrortámadás egyéves évfordulója (Anniversary).  

Ez az öt szám (melyből háromban az akusztikus gitáron énekesnő mellett egy ikonikus New York-i zenész, a Sonic Youth-gitáros Lee Ranaldo is penget) adja a lemez keretét, míg a belső hatszámos mag első fele példasztorik sorozata sora az erotika és – úgy általában a vágyak – megfoghatatlanságáról (a Pornographer’s Dream egy finom bossa nova), Frank Sinatra és Ava Gardner viharos kapcsolatáról (a Frank & Ava című klipdalban Suzanne nagy rajongója, KT Tunstall vokálozik), illetve Olivia Goldsmith írónőről, aki a természetes szépséget dicsőíti, mégis egy plasztikai műtét során hal meg (Edith Wharton’s Figurines). Az album belső blokkjának másik felét azonban – és ez a lemez igazi magja – személyes boldogságának szenteli Suzanne Vega: az As You Are Now-ban tizenéves lányáról énekel, a szintén vonósokkal hangsúlyozott Bound című csúcsdalban pedig arról, hogy 46 évesen igent mondott annak a férfinak, aki huszonvalahány évvel korábban már megkérte a kezét, és azóta sem mondott le róla („a világ nem kímélt, megrongálta a testem, megrágta a lelkem / és most azt kérdezem tőled, hogy még mindig akarsz engem? / amikor azt mondtam, hozzád tartozom örökre, akkor azt úgy is értettem: hozzád tartozom örökre”), míg a két dal között a programozott alapú Unbound egy növénymetafórával szól a szabadságról és az életről. 

Az alig 34 perces, krisztálytiszta és szokszínű Beauty & Crime nemcsak a modern dalszerző-énekesnők nagyasszonyának eddigi legrövidebb, de legkoncentráltabb anyaga is, mely korai korszakának legslágeresebb (Solitude Standing – 1987), illetve a kísérletező Froom-periódusának legérettebb és legváltozatosabb albumával (Nine Objects Of Desire – 1996) is egy szinten említhető.