Az önirónia és -sajnálat nagymestere sorozatban harmadik krimijét készítette el a brit fővárosban, mely hely a jelek szerint annyira megérintette őt, hogy hirtelen az angol újhullám egyik jeles alkotójának képzelte magát. A Match Pointhoz hasonlóan itt is a könnyű siker és érvényesülés vágya vezeti ifjú hőseinket, csakhogy most nem a felső tízezer köreiben botladoznak hazugságok és hullák között, hanem saját környezetükben. Terry (Colin Farrell) és Ian (Ewan McGregor) jóravaló testvérek, akik kisebb adósságba verik magukat, hogy megvehessék gyermekkori álomhajójukat, egy kis vitorlást. Terry játékszenvedélyének köszönhetően az adósság gyorsan nőni kezd, ráadásul Iannek is sürgősen pénzre van szüksége, mert imponálni akar új színésznő szerelmének (Hayley Atwell kiköpött Mariel Hemingway a Manhattanből). A megoldást a tehetős orvos nagybácsi jelentheti, aki szívesen segít, csakhogy előbb egy szívességet kér a fiúktól. Nem kicsit. 

Az író-rendező Allen a társadalmi problémáktól kezdve a bűn és bűnhődés kérdésén keresztül a szerelemig mindent belezsúfolt ebbe a távoli drámába, melyre a szereplők tekintetében nem lehet panasz, de Philip Glass repetitív-monumentális zenéjével kiegészülve már olyan hatást kelt, mintha Bergman rendezett volna egy operettet.