Az újhullámos Macerás ügyek, a „helyzetgyakorlatias” Tamara és a majdnem életrajzi Fehér tenyér után Hajdu Szabolcs megint olyasmiről értekezik, ami közel áll a szívéhez: saját léthelyzetéről. A Garaczi László Április című novelláján alapuló, de alaposan átírt történet egy fiatal magyar rendezőnőről szól, aki harmadik nagyjátékfilmjének premierjére készül, de az egybefonódó szakmai és magánéleti problémák nyomására a nap végére rendesen kikészül. Bódi Adélt a rendező kedvenc színésznője, és egyben felesége, Török-Illyés Orsolya alakítja, számos kikacsintásra adva ezzel okot. Miként ugyanis a színésznő nem játszott Hajdu harmadik filmjében, Bódi a történetben csepűrágó férje nélkül készül a bemutatóra, hiszen a lokális Petőfi rendhagyó módon nem kapott főszerepet a filmbéli Nem, hanem című opusban. 

A személyes vonatkozások kutatásánál sokkal fontosabb azonban a Hajdu-féle filmes világ feltérképezése: lélektelen producerek, hazug gyártásvezetők, helyezkedő államtitkárok és hiú színészek között, rohadó mozikban ünnepli magát a szakma, miközben a sajtómunkások beteljesületlen művészi vágyaikat siratják. 

Láttunk már hasonló helyzetjelentést Truffaut Amerikai éjszakájában vagy Bereményi Turnéjában, az Off Hollywood azonban inkább tűnik segélykiáltásnak, mint ironikus figyelmeztetésnek. Mi történt itt, hogy már a kertes házban, szelíd kutyákkal élő művészek is hitüket vesztették?