A háromszintes épületben ötvenkét művész ötszázhúsz művét állították ki, melyeket meg is vásárolhat a közönség. A megnyitóbeszédben a „vizuális művészet első álomgyárának” nevezett több mint tízezer négyzetméteres kiállítóházban aukciókat és önálló kiállításokat is fognak rendezni. 

Az épület számtalan termét végigjárni, és mind az ötszáz művet megnézni pár óra alatt szinte lehetetlen; ám, ha belefáradtunk a járkálásba, nyugodtan foglaljunk helyet bármelyik festményekkel teleaggatott szobában, és nézzünk körbe. A helynek már magában olyan hangulata van, hogy a képek, szobrok akkor is nagy hatással lehetnek ránk, ha nem közvetlen közelről nézzük őket. 

Az alapítók előtt Budapest új kulturális központjának víziója jelent meg a monumentális galéria, aukciós ház és műterem kialakítása folyamán – igen, az üvegtetős épületnek egy harmadik funkciója is van: padlásterében huszonhét műterem várja az alkotókat.

A megnyitón többek között egy szociológus is beszédet mondott, és érdekes kérdést vetett fel: lehet-e mesterségesen generációt létrehozni? S bár a ma harminc-negyven éves művésznemzedéknek sem közös megrázó élményük, sem közös ellenségük – ezek lennének ugyanis a generációteremtés feltételei –, a VAM Design jóvoltából már van egy hely, ahol mindannyian otthonra találtak.