A piac oldalában helyet kapott teabolt hivalkodó kirakata előtt nem lehet nem megállni, a fényáradatra magam is rárepülök, mint a rovarok. Gyakori teaház látogatóként amúgy is kialakult már bennem az a reflex, hogy a meggybordó és óarany színkombináció mögé minőségi polgári teázást gondolok. Csapda! Túl vagyunk már azon, amikor a rendszerváltás utáni Budapest első teaházainak gőzében csukott szemmel, eltartott kisujjal szürcsöltük a Kir Royalt vagy a Krémes kekszet. Kismillió teázó nyílt azóta, s csak nagyon kevés olyan, amelyik nem tért le a kocsma, vagy még inkább a keleti bazársor irányába.

Az már első pillantásra megállapítható, hogy a Somerset letért. Polcai zsúfolásig rakva a kizárólag egyszer egy évben, december 24-én használatos teáskészletekkel, s a bolt sarkában még hegyekben állnak a jinjang csészeajakkal és jade kőből faragott kannákkal tömött kartondobozok. S bár a grammra vehető teák választéka elfogadható, az egész helynek mégis inkább ajándékbolt jellege van. A helyben teázni vágyókat mindössze három asztalka fogadja a sarokban – én az egyetlen szabad asztalnál foglalok helyet, s képezek így kétes teltházat.

Hosszasan böngészem a közepes kínálatú tealapot, míg egyszer csak a következő szövegre bukkanok: „Ez a multikulti a távoli teakészítőket is elérte: íme egy göndör magasföldi oolong japános gőzzel szárítva. Az igazság az, hogy nagyon jó tea.” A kedvcsináló kellően homályos, a multikulti jelzőt meg kifejezetten találónak tartom ebben az összehordott teabazárban, így egyből az Oolong Wu Cha teára bökök, s hozzá – mindenfajta egyéb táplálék hiányában – mogyorós keksztálat r endelek, 570 + 380 forintért, mindenből a legdrágábbat alapon.

Amíg a teára várok, a kirakatot bámulom, ahogy le-lelassítanak előtte az emberek, s nézegetik a hű de szép dolgokat. A szomszéd asztalnál obligát teázó program folyik: beszélgetős nyelvóra kezdőknek. A zene langyos r’n’b, de az amúgy igen mísz pultoslánynak ez tetszik, dúdolhat vele, aki szereti.

A hely összességében semmilyen, nem téveszthetnek meg minket a pozdorja-tonett bútorok. És nem téveszt meg az elsőre tetszetős keksztál sem, amit mintha láttam volna már valahol, á igen, diszkontboltok kilós kiszerelésű lengyel kekszei ezek. A teáskészlet még egyet pakol az összhatásra: a cirkalmatos arannyal díszített csésze és alátét az angol lordok, míg az ormótlan, leesős tetejű kanna a 100 forintos boltok világát idézi. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Wu Cha tea valóban finom, a hangulatot meg legközelebb majd elhozom otthonról.