A legújabb román darab, a Hogyan éltem túl a világvégét egy testvérpár, a kamaszkorú, 17 éves Eva és kisöccse, a 7 körüli Lali története - a film az ő hétköznapjaikat ábrázolja közvetlenül az 1989-es romániai forradalom előtti időkben. Míg az Evához kapcsolódó cselekményszál a már-már felnőtt problémákat, a szomorú valóságot jeleníti meg (egy forradalmárcsemete és egy Secus-gyerek között vacillál, szerelmével disszidálni akar, kicsapják az iskolából egy Ceausescu-mellszobor megrongálása miatt stb.), addig Lali - aki barátaival a diktátor meggyilkolását tervezi, bolondos látomásai vannak és öngyilkos akar lenni - a groteszk, egyszerre humoros és borzasztó vonalat képviseli. Ami azonban mindkettejükben közös, az az elvágyódás - ami (ismerve a XX. századi kelet-európai történelmet) nem is olyan meglepő. 

A film számos eleme (a személyi kultusz hétköznapi életben megjelenő nyomai, a Vezér képei a háttérben, a nagy fekete - itt szürke - autó, a műanyag szandálok, a ronda kék iskolaköpenyek) igaz, kicsit régebbről, de a magyar néző számára is ismerős lesz, ahogy az az érzékenység és humor is, amit csak itt, Kelet-Európában értünk és értékelünk igazán.