A basszusgitárt MCA (Adam Yauch), a gitárt Adrock (Adam Horovitz) ragadta magához, a dobokhoz Mike D (Michael Diamond) ült, a billentyűs hangszereknél pedig a trió régi cimborája, Money Mark (Mark Ramos-Nishita) helyezkedett el, mint anno (csak annyi a plusz, hogy ezúttal az utóbbi évek Money Mark-lemezeiről és Beastie Boys-koncertjeiről ismert ütőhangszeres, Alfredo Ortiz is besegített). Ahogy a felállásban, úgy a zenében sincs semmi igazi újdonság – nem rossz, el lehet hallgatgatni napestig, csak éppen teljességgel kiszámítható. Money Mark instrumentális szólólemezei (Mark’s Keyboard Repair – 1995, Change Is Coming – 2001) például sokkal ihletettebb, ügyesebb dolgok, az a fajta zenei világ pedig, amit itt Mike D-ék megidéznek, rengeteg jó zenészt foglalkoztatott a hatvanas-hetvenes években Quincy Jonestól Lalo Schifrinig, akik le is gyártottak éppen annyi korongot, hogy a stílus lemeztúró rajongóinak (köztük a Beastie Boysnak is) mindmáig elég munkát adjanak. Az új Beastie Boys-album tulajdonképpen laza kis pihenőként fogható fel a következő nagy durranás előtt, de persze itt aktív pihenésről van szó: az immár negyvenes években járó tagok nem tengerparti láblógatással töltötték az idejüket, hanem saját örömükre (és valószínűleg a már említett The In Sound… válogatás kedvelőinek unszolására) elkészítették ezt az anyagot. Akinek nem tetszik, gondoljon bele, milyen nehéz lehetett ezeknek a nagyszájú rappereknek csöndben maradniuk!