Nem, Shreknek továbbra sem fűlik a foga az uralkodáshoz, ő csak kellemes, bűzös, mocsári otthonába szeretne hazatérni végre a hozzá hasonlóan ijesztő külsejű, de jámbor szívű asszonykájával. Mivel azonban a király őfelsége az előző rész végén visszaváltozott békává, és így sikamlós vállai nem bírják már el a kormányzás felelősségét, Shreknek meg kell találnia az utódot, akit a békakirály meg is nevez: Artúrt, aki messze földön, középiskolás kamaszként tengeti életét. Eközben a Szőke Herceg sem nyugszik bele vereségébe, és újabb gaz összeesküvésre készül. 

A cím természetesen valójában a filmet számozza, amely a sziporkázóan sikeres első rész és a már kevésbé sziporkázó, de a mesevilágot még hasonló ötletességgel a fonákjára fordító folytatás után meredekebben süllyed az ötletfogyás kelepcéjébe. Kevés új szereplőt mutat be, például a mesebeli hercegnőket, akik csinosak ugyan, de nem izgalmasabbak, mint például az első részből átörökített vak egerek, és a cselekmény sem ajándékoz meg meglepő fordulatokkal. Egyedül az animáció minőségét dicsérhetjük, a látvány kidolgozása elsőrangú, de az is csak egy jó történet szolgálatában tudna működni igazán.