Bár az együttes előszeretettel aggatta magára a „kacat-pop” elnevezést, ez a meghatározás leginkább a korai évek (1994-99) szerzeményeire illik. A Pokoldiszkón közzétett dalok a szekrényverős kezdeteket és a gagyi szinti-pop hangzású, örömzenélős korszakot is kellőképpen dokumentálják, kacagásra ingerlő eszement ötletek sokaságát felvonultatva. Azonban már itt is felismerhetőek Tövisházi Ambrus későbbi zenei jegyei, Tariska Szabolcs sokszor még infantilis szövegeiben pedig már itt-ott megcsillan a későbbi zsenialitás. A lemezre felkerültek korai dalváltozatok (mint a zongorával kísért Látom magam a poharamba 1995-ből), az 1997-es A Mina Punk kulcsdalai (mint a Dorka vagy a Pó folyó), demók (mint az Egy zacskó víz a tenger 1999-es verziója, ami az Ugar kiadóval való lemezszerződést eredményezte), remixek (a Tündérdomb és Nincsen a világon című számokból), eddig kiadatlan friss zöngék (az őszt megéneklő A Bermudákról igazán elbűvölő darab), egy Csókolom-feldolgozás (Dunántúli sláger feat. Lipi Brown) és természetesen koncertfelvételek (a 2003-2004-es évadból).

Egy-két dalt kivéve szinte minden szerzemény más verzióban szólal meg, mint a lemezeken, így kifejezetten értékes ez a gyűjtemény, mert kissé más megvilágításba állítja a zenekart, és nem áll be a szokásos pénzlenyúlós válogatásalbumok sorába. Különösen a pörgősebb koncertfelvételek alatt kezdünk keseregni az elmúlás tényén, bár talán néhány év(tized?) múlva őket is elkapja az újjáalakulási láz. Addig is Péterfy Bori koncertjeivel lehet vigasztalódni (az énekesnő hamarosan megjelenő első szólólemezére Ambrus, Szabolcs és Lovasi András írták a dalokat!), valamint a Tövisházi-féle Erik Sumo projekt produkcióival (lásd: My Rocky Mountain).