Míg a Songs About Jane leginkább a hetvenes évek organikus funk-soul hagyományait mentette át modern pop-rock környezetbe (és ezzel egy kisebb fajta soft-rock revivalt is elindított), addig a Los Angeles-i zenekar új albuma a szintetikusabb és feszesebb nyolcvanas évekbeli hangzásokat idézi meg, rövidebb és koncentráltabb (négy percet meg nem haladó), de ugyanolyan ügyes és slágeres (sőt talán még slágeresebb) dalokkal, melyek ezúttal is a szex, szerelem és az ahhoz kapcsolódó megszállottság témakörében mozognak. Az előzetes hírek Prince, Michael Jackson és a Talking Heads hatásáról szóltak, és ezek közül a leginkább Prince hallható ki (már rögtön az If I Never See Your Face Again című nyitódalból is), a másik két említett előadó inkább csak nyomokban (az album Kiwi című csúcsdal funkjából például a Stop Making Sense korabeli Talking Heads is előbújik, hogy aztán egy Hall & Oates-típusú AOR-középrész után fúvósok kerüljenek elő, majd az egész monumentális gitárszólózással végződjön). Mindezek mellett jól hallható az is, hogy gitáros-énekes Adam Levine és a billentyűs Jesse Carmichael nagy közös kedvence a Police: a Won’t Go Home Without You és Not Falling Apart című slágervárományosokban ott kísért az Every Breath You Take, míg a Can’t Stop című két és fél perces bravúrdarabban nemcsak a középrész idézi meg Stingék gitárszintis reggae-popját, de a szövegben a párnájával szeretkező főhős is a Police The Bed’s Too Big Without You-jára kacsint. A két fő dalszerző másik örök etalonja, a Beatles is visszaköszön (a Better That We Break zongorás balladája ráadásul amiatt is kuriózum, hogy ott Adam dobol, Jesse gitározik, a basszust és a billentyűs részeket pedig az új album fő producere, Mike Elizondo játssza), míg a Nothing Lasts Forever refrénjét már hallhattuk a frontembertől abban a Heard ’Em Say című slágerben, amit Kanye West Late Registration albumára énekelt fel.  

A huszonéves Maroon 5-tagok szerzői és előadói tehetségéről, perfekcionizmusáról, rocktörténeti műveltségéről és stílusérzékéről tanúskodó It Won’t Be Soon Before Long egyetlen igazán modern pillanata a 2 perc 15 másodperces Little Of Your Time, ami az OutKast The Love Below-ján is ott lehetett volna a Hey Ya mellett, de mivel ott André 3000 is a Prince-örökséget modernizálta, így ez itt sem kakukktojás. A 12 számos albumot záró Back At Your Door vonósokkal és fúvósokkal színezett klasszikus balladája után a lemez különféle kiadásai más és más bónuszdalokat tartalmaznak: az európai vásárlóknak az Infatuation című szám jutott, ami ugyanolyan nívós, mint a törzsanyag, és még jól is illik a végére.