A WAMP 2006-ban azért jött létre, hogy a mindennapokban használható művészet jegyében az alkotó és a közönség minél közelebb kerüljön egymáshoz, ugyanakkor fórumot teremtsen az elérhető árú, egyedi, aktuális és színvonalas iparművészeti tárgyaknak. A havonta rendezett WAMP design piac mára az egyik legfontosabb kulturális és design fórummá nőtte ki magát. Nyáron az Erzsébet tér (volt buszpályaudvar), télen pedig a Gödör Klub ad otthont az eseménynek.

A WAMP 2007-től tematikusan jelentkezik. A tematikus megjelenés célja, hogy megmutassa a design kapcsolódási pontjait más területekkel is. Így szeretné felhívni a figyelmet a mindennapi tárgyakban rejlő szépségre, valamint elmozdítani holtpontjáról a hazai design művészetet, 2008-tól pedig évente nemzetközi design fesztivál szervezésével is foglalkoznak a szervezők. Évről évre különböző országok neves designerei látogatnak el majd a rendezvényre.

A piacon ötvösök, grafikusok, textilesek, keramikusok, üvegművészek, recycling művészek, játékkészítők mellett több neves galéria, itthon és külföldön is díjazott valamint nemzetközileg elismert magyar tervezők és termékeik képviseltetik magukat. Olyan hangulat ez, amely eleinte újdonság volt Budapesten, később, miután bekerült a köztudatba, egy havonta várt eseménnyé nőtte ki magát.

A hosszú vásársor nagyobbik felén a szokásos kiállítók standjai kaptak helyet. Az egyedi kalapokkal, táskákkal, ékszerekkel, használati-és dísztárgyakkal, funkciótlan csecsebecsékkel telepakolt asztalok között spanyol, olasz, francia és német nők csemegéznek, a közös nyelv pedig a design, amit Európában már igen jól beszélnek, csak mi nem vettük meg még a szótárat. Ha tudni akarjuk, hogyan beszélnek ma ezen a nyelven a fiatal magyar iparművészek, itt rendes kis design-Bábelbe csöppenhetünk. Ne a karácsonykor vagy augusztus 20-án megszokott utcai zsibvásárra gondoljunk, ahol mindenki ugyanazt a tízféle ajándék kacatot árulja. Itt minden művész vagy galériás egyedi portékával áll ki a standja mögé.

Ez egy más világ, mint akár pár lépéssel arrébb, az Andrássy úton, a Nyugatinál vagy a Váci utcában, ahol a csillogó kirakatok egyenruhákat, kényelmetlen bútorokat, hivalkodó ékszereket kínálnak (Tisztelet a kivételnek!). Az embernek az az érzése, ahogy sétál itt az asztalok között, mintha hosszú idő után először szólítaná néven valaki, mintha a szellemkastélyszerű Corvin áruház és a taszítóan lélektelen plázák vásárlóközönsége után végre neki is meg lenne a saját helye. Ezzel az érzéssel, úgy látszik, nem vagyok egyedül, újabban a WAMP-on 4-5 ezren is megfordulnak. Az egyik fotóművész-stand eladója így fogalmaz a vásárlóközönségről: – A magyarok éppúgy érdeklődőek, mint a külföldiek, de egy külföldinek sokkal nagyobb a vásárlóereje, hiszen tudja, hogy az ilyen színvonalú design-termékek külföldön jóval többe kerülnek. Nálunk sajnos még mindig luxuscikknek számít a design. A magyar vizuális kultúrának évtizedes lemaradásai vannak mondjuk a franciával vagy akár más kelet-európai országokéval szemben, de lassan talán kezdünk felzárkózni.