„Veled is megtörténhet...” - üzeni a film alcíme baljósan, utalva a fenti tényekre, s arra, hogy a mű főhőse, Szendrőy Hanna, az egykori ünnepelt primadonna, jelenleg egy balettiskola tanára tényleg a legnagyobb magasságból, a felső társadalmi körökből zuhan a legnagyobb mélységbe, a hajléktalanlétbe, mikor férje halála után naivan egy gyanús ingatlanügyletbe bonyolódik. „Sohase mondd, hogy vége!” - mondja ugyanakkor az alcím második fele, s a filmben ennek megfelelően a tragédia után felsejlik némi remény, bebizonyítva, hogy a hit, a szerelem, a szolidaritás, a közösségvállalás kiutat mutathat a leglehetetlenebb helyzetből is. 

A hét nyolcadik napja tavaly decemberben Kairóban és nemrég a 38. Magyar Filmszemlén is elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat - és (a színészi alakításokon kívül) valóban ez a film legnagyobb erénye (hiszen a hiteles atmoszféra megteremtése, főleg a hajléktalantársak megjelenítése néha hibádzik). A többértelmű, sokatmondó címtől kezdve a személyes sors és tragédia aprólékos, részletező kibontásáig Elek Judit munkája átélhetően jelenít meg egy megrázó, tanulságos történetet, aminek senkivel sem szabadna megtörténnie, mégis sokakkal megesik.