„Mély a bableves” – énekli a pincedizőzből mesenővé lett Rutkai Bori, aki a Specko Jedno első albumán egy mesébe rejti bájos-baljós sanzonjait. A Speciál Gizda formáció, valamint különféle kiállításmegnyitók frontleányaként magát a köztudatalattiba felküzdő festő-horgoló-költő-énekesnő most is interkontinentális táncdalokból (tradicionális darabokból és saját,  illetve Bujdosó János gitárosal közös szerzeményekből) válogat, akárcsak koncertjein, azzal a lényeges különbséggel, hogy az album kedvéért újrahangszerelt zeneszámokat itt szárnyaló fantáziájú mesebetétekkel köti össze (ezeket egy költőkolléga, Jónás Tamás olvassa fel). Ezek a szárnyalóbetétek talán még a szintén saját szerzésű dalszövegeknél is ékesebben bizonyítják: Rutkai Bori szerint mindannyian húsgyárban randevúzó tacskók vagyunk, az életünk egy útlevél, és szeretjük a bicikliző-kacsingató bácsikat! Nem kell persze megijedni, sőt a gyerek fülét sem kell befogni, mert a dalokhoz hasonlóan a mesék is ártatlanok, akár a lemez füzetkéjének illusztrációja, melyet a művésznő felnőttkori gyermekfestményei és a 2004. decemberében a Trafóban celebrált mesekoncert fotói alkotnak.

A Szerelem kísérő tünetei igencsak mély bableves, és könnyű elmerülni benne, hiszen a magát időnként játszi könnyedséggel Rutkai Betonkának szólító művésznő világa legalább olyan elragadó, mint maga az előadó, aki koncertjein nemcsak merész ruhatárát mutatja be, de bárszék tetején levezényelt vokálakrobatikus gyakorlatokat is. Jó, hogy végre igazi lemezen is hallhatjuk ezeket a dalokat (ha a Támad a Mars! című örökzöld hiányzik is, a Tacskó duó aktív jelenléte kárpótol bennünket az agresszív égitestek hiányáért), de Bori produkciója élőben, koncerten működik igazán.