Zene azoknak, akik szeretik a Flaming Lipset (az előző Sparklehorse-albumnak az állandó Lips-producer, Dave Fridmann volt a hangzásfelelőse, aki ezúttal különféle hangszereken szállt be néhány dalba, akárcsak a Flaming Lips mindenes-zenésze, Steven Drozd). Vagy zene azoknak, akik bírják a Grandaddyt (ez talán a legközelebbi hangzásbeli analógia), netán azoknak, akik tudják, hogy az olyan közreműködők, mint Joan Wasser (azaz Joan As Police Woman), Danger Mouse (azaz a Gorillaz producere, vagy másfelől a Gnarls Barkley egyik fele), vagy az ezúttal zongorán besegítő Tom Waits garanciát jelentenek a minőségre. A leginkább meglepő Danger Mouse vendégszereplése, produceri munkája három felvételen – bár az is igaz, hogy a minimál groove-okat és a Getting It Wrong orgonahangzását leszámítva nem is tűnik fel jelenléte.  

A legtöbb dalban Linkous kezel mindent, a szerzemények pedig az ő küzdelmét viselik magukon. Balesetekben, drogfüggőségben, veszteségekben gazdag életét eddig is végigdokumentálta kiváló lemezein, a legutóbbi jelentkezése óta az élet apró szépségeit keresve tudósít egy depresszióra hajlamos művész szemszögéből (ebből a szempontból az Eels is kiváló párhuzam). Többnyire lassú, gazdagon díszített dalokat hallhatunk, de Mark kétszer nagyon bekeményít (Ghost In The Sky, It’s Not So Hard), a címadó tízperces zárószámban pedig egy álmát ülteti ambientes hangképbe. A Dreamt For Light… ugyan egy árnyalatnyival gyengébb az előző két lemezénél, de még így is erősen ajánlott hallgatnivaló.