A két eltérő férfi kapcsolata mégis harmonikus: utálják egymást, ahogy utálják a környezetükben élő embereket és a körülöttük lévő világot is. Hetente egy este együtt vacsoráznak, ami jó alkalom arra, hogy a véradó eldicsekedjen jó sorával, az író pedig írói válságáról panaszkodjon. A közös merengések során kibontakozik egy történetfüzér, amely kettejük ismerőseiről (egy halotthamvasztóról, egy színésznőről, egy festőről stb.) szól, és akikről az író - ahogy azt a mellékelt ábra mutatja - sokkal hitelesebb regényt tudna írni, mint az éppen aktuális népi hősről. 

Ma Jian közönyös, szenvtelen és abszurd módon számol be név és érzelmek nélküli hősei üres életéről. Igen kegyetlen képet fest a közelmúlt Kínájáról, ahol mintha az ötvenes években megállt volna az idő, és ugyanolyan megszokott a politikai agymosás és az átnevelőtáborok élénk emléke, mint a több tucat járókelő szeme láttára történő csoportos nemi erőszak vagy a nyilvánosan elkövetett öngyilkosság. Semmi meglepő nincs abban, hogy az intoleráns Kínában könyveit betiltották, a szerző maga pedig azóta is Londonban él. 

Ma Jian: A tollnok (ford.: Kállai Tibor) Partvonal Könyvkiadó, 202 oldal, 2499 Ft