Sok minden megváltozott, de valami sosem változik. A HIVATAL például még mindig félelmetes, fenyegető és kiismerhetetlen, így a Sztornóval olyan filmet láthatunk, melyben a hétköznapi észrevétlenül fordul át abszurdba és abnormálisba, amelyben egy apró hiba miatt (bizony-bizony, az a fránya útvonal-nyilvántartás) megborul a világ rendje, és amelyben emiatt az üldözési mánia egybeesni látszik a valósággal. Végül pedig - akárcsak egy krimiben - minden mozaikdarab a helyére kerül, és az addig érthetetlen dolgok értelmet nyernek. 

Pálos György, A kis utazás forgatókönyvírója, az Országalma társrendezője, a Közgáz Vizuális Brigád egyik alkotója és a low-budget filmek szószólója olyasféle filmet rendezett, mint amilyen a Bacsó-féle Forró vizet a kopaszra! abszurd szatírája volt, bár a titokzatos ragya megjelenése hősünk homlokán a gothári elpusztíthatatlan szőrszálat juttathatja eszünkbe, és az abszurdan rövid kijelentések és kifacsart értelmű párbeszédek („Nem túl fűszeres? / Nem túl.”) is Esterházy világát idézik. A film igazi meglepetése azonban Lovasi András, a Kispál és a Borz énekese, akit a Jancsó-filmek és a Visszatérés cameói után főszerepben láthatunk, így kiderül, hogy vagy jó színész, vagy remekül illik hozzá a fásult, harmincas éveiben járó tanárember figurája.