A Csak barátok esetében legalábbis igen jól működik, hogy már túl van a tinivígjátékon (hősei fiatal felnőttek, akik éppen tíz éve érettségiztek), de még innen a romantikus filmen (azaz nem kizárólag az összejönnek vagy nem jönnek össze általában elég egyesélyes kérdésére koncentrál, hanem témájában jócskán merít a középiskolás emlék- és élményanyagból is). 

Hogy egy kicsit jobban lehessen érteni: Chris Brander a New Jersey-beli középiskolában még lúzer dagadt gyerek volt, a gonosz kis tréfák és szivatások kedvelt célpontja, ám a népszerű pompon-lány, Jamie Palamino mégis őt választotta legjobb barátjának. Tíz év múlva az érzékeny fiút már az ország másik felén, Los Angelesben találjuk, ahol 30 kilóval könnyebben és száz százalékkal szívdöglesztőbben egy lemezkiadónál dolgozik, sztárokkal pacsizik, nyomja a rossz dumát a lányoknak stb. Amikor a sors és a forgatókönyvíró szeszélyének köszönhetően kénytelen hazalátogatni Jersey-be, elhatározza: most már mindenképpen kitör Jamie-nél a „csak barát” zónából... 

Roger Kumble rendező a fent ismertetett átmeneti műfaj megfelelő arányainak kikeverését már a Kegyetlen játékok és az Édes kis semmiség című filmjein gyakorolhatta, így a végeredmény ezúttal tényleg olyanra sikerült, ami nem kizárólag a debil tinimozik vagy a romkomok rajongóinak, hanem minden vígjátékkedvelőnek tetszeni fog.