A Bankrupt a megalakulása óta eltelt tíz évben szép lassan a magyar rock egyik kurrens exportcikkévé vált, koncertkörútjain bejárta fél Európát, és teljesen megérdemelten vált a külföldi szaklapok egyik kedvencévé. Zenéjében példásan őrzi a punk-rock hagyományokat – a klasszikus Ramonestól és Clash-től kezdve a modernebb irányzatokig mindenféle punk elemet felhasznál és beolvaszt zenéjébe, amely a műfaj aranykora után évtizedekkel is friss, szerethető és felettébb szórakoztató tud lenni. Az új lemeznek már a címe is jelzi, hogy itt bizony nem sok tökölést fogunk hallani, az átlagban kétperces szerzemények pedig nem is engednék meg a fölösleges pepecselést.  

Az alap természetesen ezúttal is a dallamos punk-rock, de Sarkadi Balázs és társai körülnéztek a szomszédban is: garázs-rock (Come Around) és power pop (18 Now) is színesíti náluk az aktuális repertoárt, amelyet egy óra alatt csaknem háromszor végig lehet hallgatni, és még így sem lehet egykönnyen ráunni. Ellentétben a Bad Hair Day albummal, ezúttal kizárólag angol nyelven szólalnak meg, a szövegkönyvben minden egyes szám után néhány szóban feltüntették az inspirációs forrást is – nem mintha nehezen értelmezhetőek lennének a finom humorral átszőtt, egyszerűségükkel tüntető szövegek. Tisztelgés a nagyok előtt, zenekaralapítás, öregedés, madárinfluenza, myspace-kultúra és hasonló fontos témák ihlették a dalokat, de a legviccesebb közülük a Koheed & Kembra, amely a Coheed & Cambria nevű amerikai prog-rock zenekar elrettenő példájával szemlélteti, hogy miért kell(ene) mindenkinek kétperces számokat írni.