A Milkovics Mátyás és Moldvai Márk duójaként indult Neo együttes kiváló kísérőzenét szerzett Antal Nimród Kontroll című 2003-as sikerfilmjéhez, de azokban a hónapokban teljesen át is alakult. A 2002-es Lo-Tech Man, Hi-Tech World album idejére harmadik tagnak bevett Szűcs Krisztián énekes visszatért anyazenekarába, a Heaven Street Sevenbe, ahová idővel követte Ábrahám Zsolt gitáros is, viszont az általa beajánlott két szövegíró-énekes, Hodosi Enikő és Kőváry Péter fix taggá vált a Neo nevet – Moldvai kilépése után – továbbvivő Milkovics mellett. A rock felől jött társszerző-frontemberekkel a Neo elektro-popja is megújult, gitárosabb, rockosabb lett, de közben hatásai is jobban szembetűnnek a 2006 szeptemberében megjelent új albumon, melynek dalait – a kétéves csúszás miatt – élőben már nagyrészt ismerheti a rajongótábor (a Nutman című dal pedig a Kontroll dupla DVD-jén, majd a filmzenelemez 2005-ös külföldi kiadásán is hozzáférhető volt.)  

A zenekar fazonját ihlető Ladytron mellett a fő zenei példa – a mindig is jelenlévő és itt a nyitó A World More Realben rögtön meg is idézett Depeche Mode után – a Goldfrapp lett (mely az est.hu-n olvasható éves újságíró- és zenészlisták tanúsága szerint is mindig ott szerepelt a Neo kedvencei között), de a memóriabajnokság hosszan folytatható: a Spellboundból a Wham Rap (Enjoy What You Do), a Record Straight kislemezslágerből a Stereo MC’s Connectedje, az Endless Roadsból – gyaníthatóan poénként – Jean Michel Jarre köszön vissza, míg a Showdown On Hell Street a Massive Attack Teardropjában fürdeti a Goldfrapp Black Cherryjét... A megszólalás slágeres és profi (a Gimmemo című Sigue Sigue Sputnik-szerű cyberpunk-rockabilly mélypont kivételével), a gitárosként is közreműködő két énekes jól kiegészíti egymást (Hodosi talán az aktuális magyar színtér legtehetségesebb női előadója), és a produkció élőben is hatásos (a lemezbemutató koncertekre a budapesti Planetáriumban kerül sor, október 6-án este 9-kor, illetve 7-én este fél 8-kor).