Míg Blunt sikere döntően egyetlen dalnak (You’re Beautiful) volt köszönhető és Back To Bedlam című albuma csak bő fél évvel a megjelenés után futott be az (és lett 2005 legtöbb példányban eladott lemeze a szigetországban), addig Morrison zeneipari szabályok szerint megkoreografált sikertörténetet tudhat magáénak és az ő korongjának érkezését már türelmetlenül várták rajongói. A 22 éves angol trubadúr lemezszerződése után rögtön Corinne Bailey Rae turnéjának előzenekari posztján találta magát, neves producerrel, Martin Terefével (Ron Sexsmith: Retriever, KT Tunstall: The Eye Of The Telesope, a-ha: Analogue stb.) rögzíthette bemutatkozó albumát, első kislemeze, a You Give Me Something pedig sűrű rotációban szerepel(t) tévékben, rádiókban. A 2006 júliusának végén megjelent Undiscovered rögtön első helyen nyitott a brit nagylemezlistán és dőreség lenne azt állítani, hogy érdemtelenül. A melengető, puha, soul-pop hangszerelés, az egyszerű, érzelem gazdag, Blunténál bluesosabb, erőteljesebb dalok, valamint a néha a Maroon 5 vezérére, Adam Levine-ra emlékeztető énekhang teljességgel közönségbarát produkciót eredményez. Morrisonnak tehetséges szerzői vénája van, a soulos, bluesos, modern popos szerzemények kellően változatosak, bár itt-ott azért a szükségesnél erősebben polírozottak és az is kár, hogy a végeredmény a kelleténél kissé jobban kiszámított/kiszámítható. Ugyan Sam Cooke, Otis Redding és Van Morrison nevét (vagy akár énekhangját) jelentős túlzás vele kapcsolatban emlegetni, azonban az is kétségtelen, hogy az Undiscovered erősebb alkotás a Back To Bedlamnél.