A Puerto Ricó-i származású szövegíró-énekes-gitáros Claudio Sanchez vezérletével 2001-ben megalakított C&C egyetlen sztori, egy prog-rock opera köré építette fel eddigi munkásságát, egy lemezeken átívelő történetre, amely a harmadik albumon érkezett el a negyedik részéhez. A non-lineáris sztori a második epizóddal kezdődött (The Second Stage Turbine Blade – 2002), ezt követte – a második lemezen – a harmadik rész (In Keeping Secrets of Silent Earth: 3 – 2003), majd az eddigi utolsó installáció, a Good Apollo…, amely a negyedik résznek csak az első fele, így ennek még várható folytatása – s csak azt követően jön a cselekmény bevezetése, az első rész! Nem egyszerű felépítés, mint ahogyan nem egyszerű a parallel sztori sem, ami egy helyenként horrorba hajló sci-fi történet , keveredve fiktív szerzőjének lelki gyötrődéseivel. 

A zenekart – a közös emo gyökerek, a szürrealizmushoz és konceptkerethez való vonzódás és az afrofrizurás latino kulcsemberek okán – előszeretettel hasonlítják a Mars Voltához, azzal a különbséggel, hogy a C&C nem az extrém, experimentalista vonalat képviseli, jóval földhözragadtabb prog-rockjában legalább olyan meghatározó a speed metalt jellemző dupla gitárszólók jelenléte, mint Claudio Sanchez széles tartományokban mozgó, képzett énekhangja. A koncept szerkezethez jól illenek a visszatérő témák, a korong mindjárt egy ilyennel indul (a történetet az előző albumokon is végigkísérő alapmotívum a nyitószámban zongorával és vonósokkal előadva köszön vissza), s csak egy akusztikus gitáros, űreffektes „második intro” után indul be a lemez, a klipdalnak választott Welcome Home-mal. A C&C prog-rock köntösbe bújtatott űrodüsszeiájának megvannak a maga gyengéi, a történet néha eluralkodik a zenén, ilyenkor kevésbé fókuszált az anyag, egy-két számot pedig túlságosan bő lére eresztettek – ezeket öt-hat perc helyett nyugodtan bele lehetett volna három-négybe is sűríteni. Mindezek ellenére egy fifikás, karakteres zenekar átlagon felüli lemezéről van szó – megéri foglalkozni vele.