- Hosszú szünet után tértetek vissza és a zenekar negyedik sorlemeze már egy friss felállással készült. Hogyan fogadják (el) a rajongók ezt az új dEUS-t?
- Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk eddig. Elég nehéz időszakot hagytunk a hátunk mögött, nagy mozgás volt a csapatunkban – tagok hagytak el minket, majd visszatértek, aztán újra leléptek. 1999-ben teljesen le is álltunk, majd 2004-ben aktivizáltuk magunkat újra. Komoly művészet volt újra mindent összerakni és beindítani. Hogy rövidre zárjam: végül találtunk pár nagyon nagy arcot, akikkel régebbről is ismertünk egymást. Így csatlakozott hozzánk Mauro (Pawlowski – gitár, vokál) az Evil Superstarsból és Alan (Gevaert – basszusgitár, vokál), aki előtte Chris Whitley-vel járta a világot (Whitley, a neves amerikai dalszerző-gitáros-énekes 2005-ben, 45 évesen hunyt el tüdőrákban – a szerk.)
- Milyen ezzel az új felállással dolgozni? Könnyen kijöttök egymással?
- A hegedűs-billentyűs Klaasszal régóta játszunk együtt (Klaas Janzoons már a Worst Case Scenario című 1994-es bemutatkozó album idején is a dEUS tagja volt, és mára csupán ő maradt meg Barman mellett az akkori felállásból – a szerk.), Mauróval pedig még egy másik zenei projektem, a Magnus kapcsán jöttünk össze. Mondhatom, hogy ez a legeslegjobb felállás, még a kezdeti – a kilencvenes évek elején kialakult – csapathoz képest is. Ha megnézitek a koncertet, egyet fogtok érteni. Tavaly ilyentájt készültünk el az albummal, és az utóbbi egy évet turnézással töltöttük. 25 országban fordultunk meg tavaly szeptember óta.
- Másképpen nem is tudnád elképzelni az életed, ugye?
- Jó kérdés. Enélkül tényleg nem tudnék élni. (mosolyog) Ez az egyszerű válaszom rá.
- A mostani turnén eddig melyik fellépés volt a legemlékezetesebb?
- Sok jó koncertet adtunk, nehéz felelnem. De talán Izlandon fellépni volt a legizgalmasabb. Most jártunk Reykjavíkban először, és teljesen rabul ejtett minket. Teltház előtt játszottunk, és az emberek őrjöngtek! Szerencsére mondhatom: eddig még csak jó show-kat hoztunk össze, úgy érezzük, nagyon rendben van a zenekar. Felváltva játsszuk a régi és az új számokat is. Bár már nem is mondhatom, hogy újak a Pocket Revolution dalai, hiszen már egy évesek! Lassan el fogjuk kezdeni írni a következő anyagot, talán még most augusztusban.
- Könnyen megy a dalszerzés?
- Nem igazán, nem vagyok túl termékeny. Nem vagyok az a típus, aki hamar összerak 14 dalt és kiválaszt öt jót a végén. Inkább az vagyok, aki csak ötöt ír, és mind az ötöt fel is használja. Rengeteget dolgozom, de nem csak dalokkal foglalkozom. 2003-ban jött ki a legutóbbi filmem Any Way The Wind Blows címmel.
- Van valami köze a Queen együttes Bohemian Rhapsody című klasszikusához, melynek ez a zárósora?
- Csak véletlen az egybeesés. Ez a film olyan, mint egy 24 órás városi séta. Apró töredékek az emberek életéből.
- Reklámfilmeket is forgatsz? Állítólag egy nagy autógyártó cég felkért régebben…
- Az jó régen történt, és nem sült el túl jól. Nem vették hasznát.
- Nem lett elég kommersz?
- Pontosan.
- A lemezkészítésnél is figyelnetek kell erre, hogy mennyire legyetek populárisak?
- Mi mindig kísérletezgetünk, elég nyitott az elménk. Ez a belgákra inkább jellemző, mint például az angolokra. Pici országból jövünk, ahol szeretjük keverni az ízeket, a stílusokat. Nem nehezedik ránk egy akkora tradíció súlya, mint a britekre. Szeretjük keverni a free jazzt a poppal, a kemény rockot a balladákkal – és meg is tesszük.
- Valahol olvastam rólatok, hogy szinte a belga kultúra utazó nagykövetei vagytok. Belgaként létezni inkább előny vagy hátrány a zenei világban?
- Nehézség abból a szempontból, hogy nagyon keményen meg kell dolgoznunk az ismertségért. Mi nem egy olyan egzotikus országból származunk, mint például Magyarország vagy Finnország. Ezek nevek sokkal többet mondanak az embereknek, különlegesebbnek hangzanak, hamarabb beindítják a képzelőerejüket. A miénk egy pici ország, a világ nem sokat tud rólunk. Oké, pont tegnap nyertünk két aranyérmet az EB-n, ennek örülök… De flamandnak lenni előny is, mert mint már mondtam: elég szabadon gondolkodunk, mindenben könnyebben el tudunk mélyedni, illetve fel is tudunk oldódni.
- A dEUS dalai angolul íródnak. Szoktál azért az anyanyelveden is énekelni?
- Igen. Egy holland sráccal, Guy van Nueten billentyűssel léptem fel, aki a szólóestjeimen kísért. Szeretek időnként visszatérni a gyökereimhez. Játszom azért mások dalait is: Joni Mitchellt, Nick Drake-et, Captain Beefheartot. Nagyjából 35 estet adtunk, és nagyon jól sikerültek. Egy dupla CD-t is megjelentettünk az élő felvételekkel. Ha van egy kis időm, ilyesmivel szeretem tölteni: énekelni és játszani a közönségnek – no meg a saját örömömre is. De most éppen állnak a szólóprojektjeim, a dEUS annyira leköti minden erőmet. Lassan ugye készülne az új album, és most még zajlik a turné is – más nem fér bele az életembe jelenleg.
- És a neves belga DJ-producerrel, CJ Bollanddal közös elektronikus projekted, a már említett Magnus?
- Nagy buli volt együtt dolgozni, semmi nyomás nem volt rajtunk. Közben sokat DJ-ztem is, raktam össze a jobbnál jobb szetteket. Szeretném a jövőben is folytatni ezt a vonalat, és tervezünk egy új Magnus-lemezt is kihozni majd (a projekt első albuma még 2004 elején jelent meg The Body Gave You Everything címmel - a szerk.).
- Nehéz téged a DJ-pult mögött elképzelni, annyira rock’n’roll arc vagy…
- Hát köszönöm. (szomorkodást mímel) Pedig tényleg jól nyomom!
- Nem cikizésből mondtam: ez inkább kellemes meglepetés!
- Mikor lemezeket pakolok, közben végig táncolok és éneklek. Úgy nézek ki, mint egy totális idióta, nem mint egy tipikus faarcú DJ.
- Rengeteg fesztiválon léptetek már fel. Kivel volt a legnagyobb élmény egy színpadon szerepelni?
- A Queens Of The Stone Age-ről mondhatom ezt el. Az utóbbi pár évben ők lettek a kedvenc zenekarom. Hihetetlenek! Nagyon szexi, ahogy játsszák a rockzenét! És a Tool. Annak is hatalmas rajongója vagyok.
- Ma pedig a Radiohead előtt játszotok…
- Természetesen ez is nagy megtiszteltetés. Tíz éve nem láttam őket, végre most újra megnézhetem egy koncertjüket.
- A dEUS mostani turnéja után várhatunk egy koncert-DVD-t?
- Dolgozunk rajta, szépen gyűlnek az anyagok. Valami különlegeset szeretnénk majd kihozni belőle, hogy ne olyan legyen, mint egy szokványos koncertfelvétel. Töröm a fejem a koncepción.
- A klipjeiteket te rendezed?
- Már nem vagyok rá hajlandó. Megkérek rá valaki mást, mert túl nagy meló rendezni is és szerepelni is benne egyszerre. Úgy énekelni, hogy mindenki jól néz ki, én meg nyúzott vagyok – ez nem pálya. Jól akarok kinézni a klipben!
koncertfotók: Zaletnyik Tamás
interjú: