A mamája pedig annyira elképesztően kedves, vidám és megértő, hogy még a láthatóan érdektelen és közömbös Jimmynek is a legnagyobb odaadással kölcsönöz megtakarított pénzéből. A családban egyébként az összes pozitív energia a mamában koncentrálódik. Jim bátyja (Tim) például egy elbaltázott elvált apa, aki a szüleivel lakik, azok üzemében dolgozik és egy reménytelen iskolai leány kosárcsapatot edz nulla eredménnyel. Vagy ott van Evil nagybácsi, aki kisebbfajta drogbizniszt hozott össze a családi üzem leányvállalataként. 

Miután Tim sikertelen öngyilkossági kísérletet követ el, a mamát pedig a nagybácsi zűrös ügyei miatt börtönbe zárják, egyszerűen már nem fokozhatók tovább a szerencsétlenségek, úgyhogy Jimmyvel - annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdemli meg - mégiscsak történnie kell valami jónak. Ezt a jót pedig Anikának hívják (Liv Tyler) és a kórházban fekvő Tim ápolónője. Jim persze semminek sem tud örülni, a sikertelenség és a kedvetlenség nála életforma, a jó dolgok egyszerűen nem illeszthetők be alkohol-, drogfüggő, valamint öngyilkos költőkből és írókból összeállított példaképeinek panteonjába. 

Buscemi rengeteg szarkasztikus humorral és iróniával tölti meg az amerikai mértékkel mérve minimál költségvetésű filmet, melyet minden húszas-harmincas éveiben járó városi szkeptikus bizonnyal nagy megelégedéssel ölel majd keserű kebelére.