A főként müncheni egyetemistákból álló Fehér Rózsa csoport tagjai nem tettek többet, mint röpiratokat terjesztettek, amiben rá akarták ébreszteni a német népet, hogy a háború folytatása értelmetlen, a győzelem reménytelen és a nemzetiszocialista vezetés pusztulásba vezeti az országot. Ez persze főbenjáró bűnnek számított, és egy balul sikerült terjesztési akció során az egyetem folyosóján elfogott fiatalokat bíróság elé állították, amely már összeülése előtt eldöntötte, mi lesz az ítélet. 

A Hangyák a gatyában című tiniszexuál-ökörséggel befutott Marc Rothemund rendező új alkotásában merőben új húrokat penget (hasonlóan, mint a Csajok a csúcsonért felelős másik ifjú rendező, Dennis Gansel, akinek Napola című, ugyanebben a történelmi helyzetben játszódó filmjét hamarosan láthatjuk a mozikban). A történeti tényeken alapuló, a nemzetiszocialista rémuralom időszakát az akkori fiatalok szempontjából feldolgozó filmek az utóbbi években egymást érik Németországban. A fent említett két produkción kívül A bukásés a nálunk csak a Titanic Filmfesztiválon játszott Gyopárbetyárok is ezt a vonalat képviseli. 

Rothemund filmje visszafogottságával üt nagyot, egyedül a bírósági tárgyalás jelenetében ereszti ki az indulatokat, ott is csak egyetlen szereplőn, a sárkányként tomboló bírón keresztül. Sophie és két társa halk szóval tartanak ki igazuk mellett, ami különösen azok után hat rettentő meggyőző erővel, hogy a fiatal lány az első rendőrségi kihallgatásokon még ügyes hazugságokkal próbálja menteni magát, és majdnem sikerül is megmenekülnie; aztán az utolsó pillanatban kiderül az igazság, innentől viszont rendíthetetlen kiállással fogadja mártírsorsát. 

Szürke, sötét díszletek között kevés szereplős, fojtott indulatú jelenetek vezetnek nyílegyenesen a tragikus végkifejletig. A forgatókönyv ritmusa, a rendezés fegyelmezettsége, a megrázó alakítások mind hozzájárulnak a film klasszikus tisztaságához, de a legnagyobb dicséret a címszereplő Julia Jentschet illeti, akinek nagy gesztusok nélkül sikerül mindvégig a képernyőre kötnie pillantásunkat. **** 

Kiadás: 

Magyar, német DD 5.1-es hang, magyar felirat. Előzetesek, fotógaléria. Az extrák érdemi része csak németül jól értekhez szól: tartalmas audiokommentár a rendező, a főszereplő és a forgatókönyvíró részvételével, illetve három interjú öreg emberekkel, akikről csak menet közben derül ki, mi közük volt az események résztvevőihez. *** 

Sophie Scholl - Die letzten Tage, 2005 * 113 perc * Best Hollywood * (12)