A Szakíts ha tudsz anyagát a szerencsések már 2005-ben hallhatták a Pótkulcsban egy koncerten, amiből kiderült, hogy Marozsán Erika egyrészt rendkívül jó és karizmatikus előadó, különösen intimebb közegben, másrészt maga zene is leginkább élő előadásban élvezhető – és valami azt súgja, hogy eleve ez volt a koncepció. A 12 dalt tartalmazó, viszonylag rövid, 48 perces produkció sok szempontból vegyes, másrészt viszont egységes. Egységes, mivel valamennyi számban maximálisan érvényesül Erika erős, színes hangja és egyénisége, és vegyes, mivel sokszor egy számon belül is váltakoznak a jól eltalált, frappáns szövegek és az ügyetlenebbül sikerült, túl sokat akaró, félrecsúszott mondatok.

Persze nehéz elvonatkoztatni az olyan korábbi színésznős lemezektől, mint Dés-Bereményi páros által Básti Julinak (és Cserhalmi Györgynek) írt Hallgass kicsit, illetve Udvaros Dorottya Átutazó albuma, ugyanettől a szerzőpárostól. A Szakíts ha tudsz egyszerre akar hasonló lenni – az Ön, hölgyem, terhes nő! lezárása különösen emlékeztet a Básti Juli-féle produkcióra – és nagyon különbözni. Ez sokkal líraibb, sokszor szentimentális anyag, amelyben mégis rendszeresen kezd el dominálni a gitáros Juhász Gábor dzsesszes, sanzonos motívumokkal átitatott zenéjénél sokkal merészebb szöveg (az olyan kocsmaszerelem motívumok, mint az egyéjszakás kalandok, a hangos szakítás, követelőzés, a mással való vigasztalódás). Ez a fajta világ talán jobban is illik Erikához, akihez különben is valami karcosabb énekelnivalót képzelne el az ember.

Ha valaki nem találta még ki, a Szakíts ha tudsz dalai egy szakítás történetét dolgozzák fel, az elhagyott, kétségbeesett nő szemszögéből. A (dramaturgiai) felépítés jó, az előadásmód szintén, mégis, végig hullámzó az anyag élvezhetősége, és ez javarészt Jónás Tamás szövegeinek függvénye. A bezárt lány szövege különösen hatásos („nem tudom, mire való / de hogyha azt akarod / hogyha neked az jó / leszek a hülye csajod”), a legjobban talán a rövid, de különösen jól megírt Végálom sikerült, de például a Dr. Strangelove, ami logikus átkötés lenne Erika énekesnői és színésznői mivolta közt, egyszerűen kilóg. Az olyan mondatokkal pedig nehéz mit kezdeni, mint a leginkább dzsesszes Vasárnapi másnap című dalban szereplő „úgy ölelt, ahogy aki még mást szeret.” Erika hangja persze még a kevésbé sikerült számoknak is különös és különleges hangulatot kölcsönöz, amit – és azt nem lehet eléggé hangsúlyozni – élőben élhetünk át igazán.


7/10