A négyfős felállásban működő (a frontember és unokatestvére, a szaxofonos-vokalista Nemes János mellett Horváth Gábor basszistát és Dudás Zsombor dobost tömörítő) Pluto a hazai koncertélet egyik rendszeres fellépője – az album címe a fiúk egyik kedvenc budapesti bázisára, a Kertész utcában található kis pinceklubra utal, amelynek kábé öt négyzetméteres színpadára oly gyakran álltak fel a zenekar három éves története során. A 2005-2006 telén felvett új lemezanyagot nagyrészt egy az egyben, élőben játszotta fel a zenekar (Nemeséknek ezúttal már nem kellett dobgépet használniuk), ennek köszönhetően nyers, gitárközpontú poplemez született, amelynek legfontosabb újdonsága az, hogy sikerült elrugaszkodni az első anyag Manu Chao-hangulataitól és ska alapállásától (meg az oroszos kocsmazenétől). Most a blues, rock`n`roll és beat a meghatározó, sőt a zenei linkek pedig még olyan aktuális nyugati előadók hatásaira is mutatnak, mint a White Stripes vagy akár a Strokes.

A sodró lendületű rockabillys nyitány, az „ajtóberúgós” Gyerünk fel hozzád! után a Földgömb című dalról rögtön beugorhat a hallgatónak a néhai Sublime ska trió What I Got című slágere (ami lényegében a Beatles-féle Lady Madonna koppintása volt, ami ugye meg eredetileg Fats Domino-tisztelgés), de akár a White Stripes I Just Don`t Know What To Do With Myself című Bacharach-feldolgozása is, ahogy a Halotti tor zongorás nagyvárosi westernjétől sincs messze a White Stripes világa. A lemez egyik legjobb dala, az anarchista hevületű Nagy Áramszünet úgy indul, akár egy Strokes-dal, a folytatásban pedig igazi indie rock`n`roll jön együtténeklős refrénnel, de az igazi meglepetés a Nyugtató című blues után ér minket. Ha úgy tetszik, a gitárjátékában Interpol-hatásokat is mutató Liza című dallal megszületett az, amire már régóta várunk: egy igazi, csont nélküli, magyar nyelvű indie slágerszám! A lemez legviccesebb és legdögösebb darabja a címével a Papa Was A Rolling Stone-ra kacsintó Papa egy rocksztár, amelyben Nemes András, a harmincas éveiben járó gyakorló családapa sajátos öniróniát is megvillant („gitárral kezében éli kamaszéveit / újságokból vágta ki fontos példaképeit / papa ismer minden nótát, gyűjti a régi lemezeket / este lefekvés előtt Nirvánát dúdol nekem”), az ifjúkori punkos kívülállást ironikusan megidéző verzéjének gitáros new wave-jét diszkós sulykolású szerelmes refrénnel ellenpontozó Kicsikém című koncerfavorit dal pedig a Franz Ferdinand vezette mai színtérrel parolázik.

Ez az album ugyan nem sorolható be az indie kategóriába (sokkal tradicionálisabb, egyben színesebb annál), de az említett néhány szám miatt a Pluto példája követendő lehet a hazai fiatal zenekaroknak: lám, magyar nyelven is lehet ebben a zenei szférában jó dalokat írni. Ráadásul a Klub Vittula – ha egy-két számot átugratunk és a nem túl szerencsésen választott záródal, a kisebb felvételi hibákat is tartalmazó Bádogember előtt leállítjuk – egy tökéletes házibulilemez.


(Az album a Révay utcai Wave lemezboltban és a Pluto fellépésein kapható, de megrendelhető zenekari honlapról is. A hivatalos lemezbemutató koncertre a tervek szerint 2006. június 8-án kerül sor a Tűzraktér pincetermében, de a szemfülesebbek már korábban is elcsíphetik az együttest élőben.)

8/10