Florida, a paradicsom

Ez a tökéletes szkeccsfilm és egyben talán a legjobb amerikai független film - amit nem John Cassavetes rendezett. A dolgok persze összeérnek, hiszen a filmet egy Wim Wenders-film megmaradt nyersanyagára forgatták, az indie feelinget nagyrészt a kényszer szülte.

A no-budget filmkészítés alapszályai szerint az eredetileg 30 perces hosszra készült filmben egy-egy jelenet egy élő hanggal felvett snittből áll, amelyeket hosszú fekete inzertek választanak el, a főszereplő John Lurie jampecöltözködése, gesztusai pedig egyértelműen Cassavetes korai filmjeit, leginkább a New York árnyait idézik. Nekünk külön ráadásként a magyar Bálint Eszter a másik főszereplő, akit apja színházi társulatában ismert meg Jarmusch.

Ő Éva, a Budapestről Amerikába érkező rokonlány, akit a Lurie játszotta Willie pár éjszakára nem szívesen, de elszállásol magánál. A lány pár napig marad, kicsit kibillentve a piti szerencsejátékost meglehetősen haszontalan hétköznapjaiból, majd lelép Clevelandbe. Egy évvel később Willie és haverja, Eddie, New Yorkot megunva kocsival rokonlátogatóba indulnak, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, Évát is magukkal cipelve nekivágnak Floridának.

A történet persze másodlagos, hőseink sem jutnak messzire, nem, vagy alig tudnak túllépni a saját kicsinyességükön, hibáikon, Jarmuscht azonban inkább az otthontalanság és legfőképp a céltalanság érzése érdekelte. A film külvárosi képei, a lakásbelsők és a lepusztult motelek képei - operatőr az egy kis szerepben is feltűnő Tom DiCillo volt - egy teljesen más Amerikát mutatnak meg nekünk, mint a hollywoodi filmek. De a Florida, a paradicsom nem csak a sivárságról, a kilátástalanságról szól, finom humora, a különc szereplők és persze Screamin` Jay Hawkins rádiómagnóból újra és újra felüvöltő dala, az I Put a Spell on You különlegessé varázsolja azt, amit látunk. Persze, a Törvénytől sújtva viccesebb, könnyedebb, de ez jobb! *****

Extrák:
Egy jó tízperces amatőr némafilmet láthatunk Jarmuschtól a film clevelandi külsős forgatásáról szuper 8-as kivitelben, minden hang nélkül, ami először meghökkentő, de elég elvarázsolt ahhoz, hogy élvezhető legyen. Van hozzá egy semmitmondó Jarmusch-filmográfia és a már megjelent Jarmusch DVD-k előzetesei. ***
Vízer

Stranger Than Paradise (16)
1984 amerikai filmdráma Hossz: 86 perc
Forgalmazó: Mokép
Rendező: Jim Jarmusch
Szereplők: John Lurie, Bálint Eszter, Richard Edson, Cecillia Stark
Kép: 16:9/1, 77:1, fekete-fehér
Hang: magyar, angol mono
Felirat: magyar

Broken Flowers - Hervadó virágok

A 2003-as Kávé és cigarettában látott zseniális Bill Murray-epizód után, a nyerő páros újra együtt! Jarmusch és Murray! Megmutatják, hogyan kell az élet fájdalmán szívből röhögni.

Amerika általános szellemi és lelki állapotával kapcsolatban sok minden ad aggodalomra okot, viszont, hogy nem veszett el minden remény, annak számomra egyik fontos bizonyítéka Bill Murray maga. A világ egyik legeslegrondább arcú embere, aki egyre csak pompás filmek főszerepeiben tűnik fel és ebben a külcsín mániás világban nézők millióit varázsolja el!

Az elveszett jelentésben már megtapasztaltuk, milyen az, amikor egy élete delén túljutott, sikeres, ám életunt figurát egyszerre sok mélységgel, mégis fergeteges humorral ábrázol Murray. Jarmusch filmjében szinte szó szerint ehhez a karakterhez tér vissza.

Don Johnstont (Murray), a kompjuterbizniszben utazó sikeres üzletember lassan túl jut férfikora csúcsán, de a családalapításra még nem tudta rászánni magát. Bizonnyal ez az egyik oka annak is, hogy aktuális barátnője éppen elhagyja. A film elején a holtpontra jutott magánélet tehetetlensége nyomja őt a kanapéra, ahonnan lepukkant tréningruhájában a tévét bámulja. A holtpontról azonban egy rózsaszín borítékban érkező, névtelen levél billenti ki hősünket, mely közli, hogy van egy 20 éves fia, akiről addig nem tudott, s aki most a keresésére indult. Barátja unszolására Don felkerekedik, hogy a fiúval való találkozás előtt végiglátogassa egykori barátnőit, hátha kiderül, melyikük a rejtélyes utód anyja, s talán az is, hol és mikor rontotta el az életét, s mi vezetett a kanapéra, a magányos önsajnálathoz.

A Jarmusch által oly kedvelt formák (road movie, epizodikus szerkezet) ötvözésével amolyan érzelmi kör- és korkép alakul ki, melyben Amerika különböző vidékeinek és a velük asszociálódó élet- és lélekformáknak lehetünk megfigyelői. Újdonság azonban, hogy mintha maga a rendező is a számvetés idejét élné, s ennek következtében filmjében az utazás már nem korábbi ifjú hőseinek bizonytalan és néha céltalan jövőbe kanyargó útja, hanem a múltba vezető, az egykori téves irányváltásokat kutató időutazás lenne. ****

Kiadás:
A kép minősége néhol ugyan nem teljesen százszázalékos, de ez nem a Jurassic Park, úgyhogy én ezzel is bőven beérem. Az extrák között van egy előzetes, az egyik jelenet vágatlan muszterje („lányok a buszon” - 1 perc 40 mp). A 7 és fél perces Broken Flowers: Elejétől a végéig című kis forgatási hangulatjelentés tulajdonképpen tisztelgés Bill Murray komikusi nagysága előtt és halálosan vicces, szerintem. Van még egy 4 perces szösszenet a farmjelenet forgatásáról, ami alatt Jarmusch gondolatatait hallhatjuk a filmről. Az extrákon van magyar felirat. ***

Broken Flowers (12)
2005 amerikai filmszatíra Hossz: 105 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
Rendező: Jim Jarmusch
Szereplők: Bill Murray, Jessica Lange, Sharon Stone, Tilda Swinton, Julie Delpy
Hang: angol DD 5.1
Felirat: magyar
Extrák felirata: magyar