A nevét egy szombathelyi buszjárattól kölcsönző zenekar 2000 táján indult. Az első néhány év a demófelvételekről, illetve klub- és fesztiválkoncertekről szólt számukra, majd 2004 decemberében szerzői kiadásban megjelentették a koncertfelvételekből összeállított Egy perccel tovább című 12+1 számos lemezt, amelyet a honlapjukról teljes egészében le lehetett tölteni. A hazai előadók közül elsőként egy sajátos akcióval hívták fel magukra a figyelmet: lemezcserét hirdettek, ami azt jelentette, hogy aki letöltötte honlapjukról az albumot, és átadta a zenekarnak a koncerteken, az megkapta az eredeti korongot.

A sikeres fellépésekre, karakteres zenére és szövegekre már felfigyelt a dicséretes módon fiatal hazai tehetségekkel is foglalkozó CLS kiadó (Yonderboi: Splendid Isolation, CH.I.P.: Challenger In Pieces, Amber Smith: rePRINT stb.), így a kvintett első stúdióalbuma, a koncertlemeznél jóval érettebb anyagot tartalmazó Csészényi tér már az ő gondozásukban jelent meg. Tíz dal, amely egységes egészet alkot, 40 perc, amelyben szinte nincsen üresjárat, de ami a legfontosabb: első hallásra kitűnik, hogy a tagok aktuális angol és amerikai gitárzenekarokat, illetve groove-osabb produkciókat is hallgatnak, mégis az egésznek van egy jellegzetes hazai (pontosabban pécsi) íze. Karcos és dögös rockzene a popdalok öntőformájában, pont megfelelő mennyiségű gitárszólóval.

A Csészényi téren jó dalok állnak: a zongorával nyitó, fülbemászó refrénű Szív-szalutál-szív, a koncertlemez szerzeményei közül egyedüliként átmentett Egy perccel tovább című klipdal, a melankolikusan tűnődő Pusztítós, a Bogozd ki húzós rockja, vagy a kispálos című Ágyéktól szívig akkordbontogatós kedves gyöngyszeme. A Teremtős című dal egyértelműen a Kispál és a Borz-féle Gyónásra reflektál, miközben a gitáros-énekes-szövegíró Beck Zoltán szándékosan elrontott szövegeiben az irónia is jelen van („és ha tudtam volna akkor már akkor gyököt tolok és cigit a szájba / de akkor még konkrétan akkor csak csokit loptunk az áruházba` ”), sőt még vicces tévés utalás is szerepel („de nem az volt, vagy legalább nekem valahogy nem volt részem benne / hogy a szívemet úgy üsse ki a lány, mint a Carter doktor a Vészhelyzetbe` ”). Az album legszebb dala azonban a kamaszlányröhögéssel kezdődő, gitáros chill out darab, a Pécsi tánctanár, amely a címbéli vidéki playboy életét írja le lúdbőröztető refrénnel („a Nevkóban péntekenként meghaltak érte a tinilányok / és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok”).

Egyértelmű, hogy sokan a Kispálhoz fogják hasonlítani a zenekart (nemcsak a pécsi szál miatt, hanem azért is, mert Beck Zoltán hangja, intonálása és szövegszerkesztése hasonlít Lovasiéhoz), de ez az analógia ez esetben nem zavaró: a 30Y elrugaszkodottabb, izgalmasabb annál, hogy ennyivel elintézzük. Legyen az analógia inkább a szintén Baranyából indult Bérczesi Róbert zenekarának, a Hiperkarmának a bemutatkozó albuma (amelynek szintén a Kispál-billentyűs Dióssy D. Ákos volt a társproducere, ahogy most a Csészényi térnek is), és sejtessünk ezzel ígéretes jövőt.


8/10