Vannak olyan örökzöldek, amik egyszerűen sosem kopnak el. Woody Allen két filmje a hetvenes évek végéről, az Annie Hall és a Manhattan vitathatatlanul ilyen.

A négyszeres Oscar-díjas Annie Hall több mindenben is csúcstartó: egészen biztosan tartja például a percenként kimondott szavak, és az ezalatt elhangzó aranyköpések számában is a világrekordot. (A legendássá vált, eredetileg Groucho Marxtól - és nem a szinkronban említett Buster Keatontól - származó „sosem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amely engem elfogadna tagnak” is innen híresült el, de gondoltuk volna, hogy itt szerepelt először az „... aki tanítani sem tudja, az a tornatanár.”?) Az is biztos, hogy az Annie Hall a valaha készült legintellektuálisabb szerelmes film, amelyben a háttérben Bergman-plakát látható, a hősök Ophüls háborús dokumentumfilmjét nézik meg egy randin, és olyan mondatokat intéznek egymáshoz, mint „Nálad a szex csak az oppozíció manifesztuma.”

Habár a filmnek Annie Hall a címe, a Diane Keaton alakította nőalakról elég keveset tudunk meg (mindössze talán annyit, hogy borzasztóan vezet, kicsit szétszórt és jól teniszezik). A valódi főhős itt Alvy Singer (Woody Allen, ki más?), és minden nő csak az ő relációjában fontos, csak az ő vágyának és érdeklődésének tárgyaként (ahogy valószínűleg az életben is).

A pályája elején járó, még friss és kreatív Woody Allen hihetetlen szabadsággal kezelte témáját (ami valószínűleg száz százalékig önéletrajzi ihletésű). Habár a film képileg nagyon egyszerű, a rendező semmi másban nem szabott határt magának: ide-oda ugrál az időben (hőseivel együtt, akik úgy járkálnak saját és egymás múltjában, mint valami díszletben), tele van önreflexióval és kiszólással, animációs betétek és betétdalok váltják egymást, gyakoriak a párhuzamos belső monológok, az osztott képmező, és akkor a jelenet idézőjeles megismétléséről és átírásáról még nem is beszéltünk. *****

Ha az Annie Hall Alvy Singernek egy nőhőz, akkor a Manhattan a másik főhősnek, Isaac Davisnek egy városrészhez fűződő szerelmét énekli meg. Szó szerint, hiszen a George Gershwin zenéjével megtámogatott mű igazi dicshimnusz New Yorkhoz és Manhattanhez. A baloldali zsidó liberális értelmiségi Isaac számára Manhattan csupa fotókiállítás, füstös bár, apró művészmozi, félhomályos lakásbelső, zajos, okoskodó beszélgetés, hajnali kutyasétáltatás, játék a gyerekkel, kusza viszony, szakítás és találkozás és rengeteg gyönyörű, izgalmas, okos, csupa ideg nő.

A Manhattan ugyanúgy alapja és előképe a rendező számos későbbi filmjének (a Férjek és feleségeknek, a Hannah és nővéreinek, az Agyament Harrynek vagy a legújabb munkáknak, a Csak az a szexnek vagy a Melinda és Melindának), mint az Annie Hall. Ahhoz hasonlóan sokat beszélnek benne és sok a vicces beszólás is, ám maga a film kevésbé humoros és jóval letisztultabb az előzőnél, mintha csak a hasonló témát Allen most kicsit komolyabban közelítené meg. A képileg is egységesebb, fekete-fehér munka rengeteg szép sziluettet, a sötétben szinte láthatatlan alakokat, távolról mutatott figurákat tartalmaz. Manhattan a filmben varázslatos fényekkel és a Kék rapszódiával kísérve jelenik meg, de azt mindenki tudja, hogy mindez a gyönyörűség valójában csak háttér azokhoz a nem kevésbé gyönyörű emberi-párkapcsolati játszmákhoz, amiket a Mester már akkor és azóta is folyamatosan körbejár. Hősünk, Isaac pedig regényt akar írni minderről. A regény nem jön össze, a film igen. De még mennyire! *****

Kiadás:
Szerencsére a régi szinkronhangok (Kern András és Bánsági Ildikó az Annie Hallban, szintén Kern és Murányi Tünde a Manhattanben) maradtak, ennél több pozitívum azonban nem mondható el a kiadványokról, amik nemes egyszerűséggel, mindenféle extra nélkül tárják elénk a filmeket. Biztos úgy gondolták, Woody beszélt már eleget a filmekben, több beszédre itt nincs is szükség...Annie Hall (12)
1977 amerikai vígjáték Hossz: 92 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Woody Allen
Szereplők: Woody Allen, Diane Keaton, Tony Roberts, Paul Simon
Kép: 16:9/1, 85:1, színes, szélesvásznú
Hang: magyar, angol, lengyel, török mono
Felirat: magyar + 7 nyelv

Manhattan (16)
1979 amerikai film Hossz: 96 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Woody Allen
Szereplők: Woody Allen, Mariel Hemingway, Diane Keaton, Meryl Streep
Kép: 16:9/2, 35:1, fekete-fehér, szélesvásznú
Hang: magyar, angol, lengyel, török mono
Felirat: magyar + 7 nyelv