Így már az is végzetes volna, ha elárulnánk, milyen műfajokba vált át a későbbiekben, legalább az elejéről azonban szólnunk kell - és lehet is, annál is inkább, mert annyit már a fenti képből is ki lehet találni, hogy a Közelebb óta párkapcsolati drámákban világklasszis Clive Owen és a Jóbarátokéinál komorabb szituációkban is próbálkozó Jennifer Aniston intim helyzetbe keverednek.

A film első képsorában jön aztán a meglepetés, ugyanis egy börtönfilm tipikus nyitányát láthatjuk rácsokkal, őrtoronnyal és súlyzózó elítéltekkel. Aztán valaki az egyik cellában háttal nekünk mesélni kezd egy történetet, és már ott is vagyunk a Chicago peremvárosaiból ingázók reggeli vonatán, ahol egy családos férfi és nő véletlenül egymásba gabalyodik valahogy úgy, mint Robert De Niro és Meryl Streep a Szerelembe esve című romantikus filmdrámában. A fejlemények azonban teljesen mások, különösen onnantól, hogy egy francia akcentussal beszélő, barátságtalan alak szerepében felbukkan Vincent Cassel (Bíbor folyók, Visszafordíthatatlan). No, ezen túl már csak annyit árulhatok el, hogy minden egyes fordulattal durvul a helyzet.

A Svédországból importált rendező, Mikael Hafström eggyel korábbi filmjét nálunk tavaly DVD-n mutatták be: A tó szelleme svéd magániskolai környezetben játszódó horror volt, ami hangulatos külsőségek között, de különösebb eredetiség nélkül mondta fel a tinidarabolós zsáner jellegzetességeit. A James Siegel regényéből adaptált Kisiklottak sem hoz újdonságot egyik, egy-egy kanyarra megidézett, műfajában sem, inkább nagyigényű koncepciójával csábít: merész váltásai tényleg szédítőek!