Beck: Guerolito
(Interscope / Universal)

Beck 2005-ös lemeze, a Guero választott hangulatában és stílusában talán nem volt olyan erős és egységes, mint elődje, a 2002-es a Sea Change, de mindenképp visszatérést jelentett az amerikai dalszerző-énekes kilencvenes évekbeli munkáit (elsősorban az 1996-os Odelay albumot) jellemző energikusabb, izgalmasabb és eklektikusabb zenei világhoz. Ráadásul készült mellé egy remixlemez, a Guerolito, melyen az Air és a Beastie Boys köre dolgozta át a számokat – és az még izgalmasabb és eklektikusabb lett.


Aki azt gondolta, hogy 2005-ben a Bloc Party Silent Alarmja és annak remixalbuma, a Silent Alarm Remixed lesz az efféle párosok legérdekesebbike, az az év legvégén, decemberben kénytelen lesz újra gondolni: a Guero kicsinyítő képzős alakját címéül kapó Guerolito eme alkalmazott műfaj egyik legjobb darabja a mostani piacon. Beck az év folyamán is elpotyogtatott már a Guero dalaihoz haverjai által készített remixekből vagy egy tucatnyit különféle kiadványokon, kezdve a vinyl formátumú Hell Yes EP-től az album könyvbe csomagolt korlátozott példányszámú Deluxe Version kiadásán át az E-Pro és Girl című kislemezdalokhoz tartozó maxikig. Közülük négy (ha a beck.com honlapról tavasszal már rejtett ajándékként letölthetővé tett rapbetétes Farewell Ride-ot is számítjuk a Subtle hiphop együttestől, akkor öt) remix került fel az eredeti 13 számos album dalsorrendjét (és a nagyrészt a dalformákat is) megtartó Guerolitóra – a többi eddig kiadatlan verzió.

Ezek egy része a Guero (és az Odelay) produceri munkáit végző Dust Brothers vonzásköréből került ki: a duó egyik fele, John King a Rental Carból készített szintisebb átiratot, egyik korábbi ügyfele, AdRock az E-Próban hangmintaként is megidézett Beastie Boysból a Black Tamourine-t vette kezelésbe (a Shake Shake Tambourine egy gitármentes, szintis hiphop darab lett), míg a Beastie Boys másik híres producere, a Beckkel már az Odelay idején is összedolgozó Mario C. brazíliai stúdiójában egzotikus triphopba csomagolta az Earthquake Weathert (Terremoto Tempo). Az Air tagjai a Missingből csináltak olyan dalt, amely akár Beck közreműködésével készült 2001-es 10000 Hz Legend albumukra is rákerülhetett volna (Hammer Heaven című átiratuk a Guerolito fénypontja, mely a dal Röyksopp-féle remixét, a Still Missinget szorította ki a lemezről), míg egy másik francia elektronikus popduó, az Octet a Girl című slágerszámot dobta meg lelkesen sulykoló dobokkal, majd csavarta a végére drill`n`bass irányába (ez a darab már a Guero 20 számos deluxe kiadásán is szerepelt, akárcsak az Air melletti másik elektro-pszichedelikus csúcspontnak számító Broken Drum remix a skót Boards Of Canada duótól).

A hiphop és az elektronika felől jött közreműködők mellett érdemes megemlíteni a Beckkel együtt turnézó kanadai Unicorn együttes pszichedelikusait is, akik két mellékprojekt (Islands, Th` Corn Gangg) mögé bújva is hozzányúltak ügyesen egy-egy számhoz, a Qué Onda Gueróhoz és az Emergency Exithez. Ez utóbbihoz a hírek szerint Dan The Automator is készített egy remixet, amit nem ártott volna hallanunk, ahogy a Go It Alone-t is nagy ziccer lett volna kiajánlani átkeverésre a benne basszusgitározó White Stripes-vezérnek, Jack White-nak – de ne legyünk telhetetlenek. A Guerolito így is elég izgalmas: ha a számai magukban nem is jobbak remix formájában az adott szerzemények hivatalos Beck-féle verziójánál (na jó, az Air Hammer Heavenje tutira jobb az eredeti Missingnél), albumként az egész anyag csapongó változatossága az énekes legjobb korszakának, a kilencvenes évek második felének eklektikáját idézi.

(A Guerolito a 13 remix után még tartalmazza a Clap Hands című dalt is, ami eddig csak a Guero album deluxe kiadásának bónuszaként volt hivatalosan hozzáférhető.)

8/10
Déri Zsolt
2005.12.19