Az emberek világszerte úgy vonulnak a legújabb Potter-film vetítésére, mintha a bejáratnál varázspálcákat osztogatnának. Pedig nem: a gyermekeiket a moziba kísérő szülők legjobb, ha idejében felkészülnek arra, hogy Roxfortba vágyó picinyeik a következő hetekben rendszeresen fognak kígyókat és halálfejeket felfedezni reggeli müzlijükben.
©2005 WARNER BROS. ENT.
HARRY POTTER PUBLISHING RIGHTS © J.K.R.
Hogy ez a film hatása-e vagy a müzlié, azt nem nehéz kitalálni. Amikor a Harry Potter-franchise harmadik darabjának (
Az azkabani fogoly) rendezésével a biztos kezű, de bugyuta
Chris Columbus (
Egy bébiszitter kalandjai,
Reszkessetek betörők) után a producerek
Alfonso Cuarónt (
Szép remények,
Anyádat is) bízták meg, egy apró pillanatra úgy tűnt, a főhősökkel egy időben maga a „sorozat” is kinövi gyermekbetegségeit, és az ijesztgetés után teret kapnak a korrekt thriller és az ifjúsági frászdráma műfajjegyei. Ezúton tudatjuk a kedves - leendő - nézőkkel a szomorú hírt, miszerint rövid kitérő után az alkotók visszavarázsoltak bennünket a digitális hacacáréval tarkított szüntelen paráztatás birodalmába, ahol minden pillanatban életek forognak kockán, egyre több a gonosz, és a kiválasztott úgy izzadja végig a történetet, mint Frodó az osztálykirándulást.
Nem kell megijedni (arra még bőven lesz alkalom a moziban), a
Tűz Serlege nem gagyi ifjúsági horror, hanem egy új trilógia kellően sötét kezdődarabja, mely pazar látvánnyal és szédítő tempóval kárpótol minket a finom humor és jellemábrázolás hiányáért. A legkisebb jóindulattal is vérprofi iparosnak mondható
Mike Newell rendező (
Négy esküvő és egy temetés,
Fedőneve: Donnie Brasco) egy könyvelő pontosságával veszi sorra a könyv cselekményét, és kíméletlenül küldi Harryt a pokol tornácára, hogy a kis karcosfejű egy életre megjegyezze: hamarosan döntenie kell könnyű és helyes, azaz Rossz és Jó között. Ahogy ez a hollywoodi családregényekben lenni szokott...