A Texas a skót rockhagyományokat, a Deacon Blue-féle soul-popot, a Waterboys big musicját egyszerre modern és retrós, bluesos beütésű köntösbe öltöztető zenével indult a nyolcvanas évek végén. A zenekar az I Don`t Want A Lover című slágert tartalmazó debütáló album, az 1989-es Southside után két hasonló zsánerű sorlemezt rögzített (Mothers Heaven – 1991, Ricks Road – 1993), melyek – bár nem gyenge munkák – nem voltak képesek megismételni sem a bemutatkozó anyag színvonalát, sem annak kommerciális sikerét. A Texas a Ricks Road albummal tulajdonképpen az ellehetetlenülés szélére került, ám a négy év szünet után, 1997-ben kiadott White On Blonde kihúzta a Sharleen Spiteri gitáros-énekesnő, Johnny McElhone basszusgitáros-zeneszerző és Ally McErlaine gitáros alkotótriásza köré épülő együttest a csávából. A zenekar megújulását és feltámadását a Sharleen Spiterit, mint a „zenekar arcát” előtérbe helyező okos imidzsváltás mellett a White On Blonde-on tetten érhető művészi félfordulat biztosította: a klasszicizáló, retrós hangütést soul alapú, az ABBA nívós middle of road popját, a Blondie new wave-jét és Eurythmics perfekt popját egyszerre idéző, táncos elektronikával vegyített modern sound váltotta fel, ráadásul a Texas – úgy, hogy az alkotói munkába jó érzékkel vont be külsős producereket – ismét képes volt emlékezetes popslágereket alkotni. A White On Blonde-ot két év szünet után követő 1999-es Hush újabb slágereivel ha nem is azonos szintű, de azért méltó folytatásnak bizonyult, így a zenekar a 2000-ben kiadott, új dalokat is tartalmazó The Greatest Hits nagylemezzel végül is nyugodtan vonulhatott pihenőre, mely alatt a csinos és tehetséges énekesnő egészséges leánygyermeknek adott életet.

Hogy a most megjelent Red Book miért a Texas afféle második feltámadása, arra a 2003-ban kiadott Careful What You Wish Forral való összehasonlítás ad magyarázatot. A két évvel ezelőtti album ugyan ismét csúcsproducerekkel és jónevű társszerzőkkel (Trevor Hornnal, Ian Broudie-val, Guy Chambersszel, Mark `Spike` Stenttel) készült, a Hush-ról már ismerős diszkó-popban és – a korszellem mentén – Blondie-típusú new wave-ben utazó tisztességes, néhol kifejezetten élvezetes poplemez volt, de némileg bizonytalan munka, ráadásul nem voltak rajta igazán fontos, igazán slágeres popdalok. Az ismét csúcsfejekkel – többek közt a már említett Stenttel, a korábban a Manic Street Preachers mellett dolgozó Mike Hedgesszel, a Xenomania producerteamből ismerős Brian Higginsszel, illetve a TLC- és Sugababes-slágerek (no meg a Texas gyűjteményes albumára írt In Demand) kapcsán jól ismert Dallas Austinnal - készített Red Book ilyen értelemben sokkal potensebb, ütősebb dalgyűjtemény. Bár a zenekar a 2003-as lemezzel nem feneklett meg annyira, mint a kilencvenes évek első felében, ám mégis látványos a különbség a Careful What You Wish For és a Red Book között, az utóbbi javára: ez a mostani lemez ihlettel sokkal-sokkal bővebben megpermetezett munka.

Miközben a stílszerűen 0.36 címmel ellátott félperces albumnyitó szösszenetet követő két kislemezsláger, a Giorgio Moroder-es, ABBA-s, soulos elektro-diszkó Getaway és az akár Kylie Minogue repertoárjába is beillő Can`t Resist (lényegében a Summer Son két hasonló zsánerű testvérdala) táncba hív, a Red Book „törzsanyagát” a puha és simogató, középtempós soul-pop jelenti: a szerelmesek évődését dalba foglaló What About Us, a programozott alapokra akusztikus gitárt pakoló Cry (mely az új dalok közül leginkább idézi a White On Blonde világát), a glasgow-i Blue Nile frontemberével, Paul Buchanannal rögzített Sleep duett, továbbá a Bad Weather, a Just Holding On és az albumzáró címadó szám – ugyanakkor a Texas egykori big musicját a zenekar mai hangzásának köntösébe öltöztető, nagyívű gitárokkal telepakolt Master Thief sem lóg ki az egyenletesen magas színvonalon teljesítő albumról. Az új Texas-album klasszikus poplemez, a zenekar jól ismert stílusegyvelegét szép egységben kínáló, szinte az elejétől a végéig élvezetes, slágert slágerre halmozó zenebazár – Spiteriék legjobb albuma a White On Blonde óta.


8/10