Ilyesmiről szól Az igazság fogságában, és ilyesmi járhatott Colin Firth fejében, amikor elvállalta benne az egyik főszerepet, hiszen régi vágya lehet kitörni Mr. Darcy skatulyájából, leszámolni a derék úriemberrel, hadd sápítozzanak Bridget Jones-ai ennek a világnak!

Az igazság fogságában az amerikai televízió hőskorába repít el, amikor - a valós személyekről mintázott, de fiktív - Lanny Morris (Kevin Bacon) és Vince Collins (Colin Firth) a maratoni hosszúságú jótékonysági gálák énekes-komikus műsorvezetőiként a nézők millióinak kedvencei. Amíg a kamerák előtt a paralízis elleni kutatásokra gyűjtik az adományokat, addig szállodai szobáikban folyik a pezsgő, gurulnak a tabletták és nyílnak a női ruhák. Aztán sikereik csúcsán közbejön valami, egész pontosan egy meztelen lány holtteste a fürdőkádban, és a két sztár többé nem lép fel együtt. Tizenöt évvel később egy rámenős újságírólány, Karen O`Connor (Alison Lohman) interjúvolja Collinsot, és az öregedő szépfiú nem kis riadalmára, folyton a duó szétválásának okairól kérdezősködik: mi történt azon az utolsó éjszakán? Karen aztán alaposan belebonyolódik a nyomozásba, és nemcsak szörnyű titkokról hull le a lepel, hanem róla is, ráadásul mindkét úr kezei között külön-külön is.

A kanadai Atom Egoyan (A kárbecslő, Exotica, Eljövendő szép napok, Felicia utazása), eddig a filmfesztiválok hőse, most megtette a nagy lépést, és Hollywoodban, sztárokkal, pazar díszletek között elkészített egy a nagy-, de azért úri nagyközönségnek szóló krimit. Klasszikus típusú bűnügyi történetet látunk, aminek a végén kiderül, hogy ki volt a gyilkos - ám mindez Egoyan-módra csavarintva tálaltatik: több idősíkon futó cselekménnyel, sűrű nézőpontváltással, filmnyelvi virtuozitással, bizarr szexuális kalandokkal.