Neil Young az új évezredben néhány válogatás (a karrier első évtizedére aránytalan nagy súlyt helyező
Greatest Hits és a nyolcvanas évek eleji Geffen-periódust áttekintő
Mystery Train), újrakiadás (a
Rust Never Sleeps koncertfilm DVD-n és a 1974–`81 közti négy „hiányzó” nagylemez CD-n való megjelentetése) és koncertlemez (
Road Rock) mellett a stúdióban is aktív volt: a soul és rhythm & blues beütésű
Are You Passionate? (2002), illetve a rockos
Greendale (2003) után most egy country-folkos lemezt készített. A hasonló hangulatú 2000-es
Silver & Goldnál (illetve a
Looking Forward című 1999-es Crosby, Stills, Nash & Young-lemezre írt számainál) azonban most jóval erősebb színvonalon teljesített: a Nashville-ben felvett
Prairie Windet legsikeresebb albuma, az 1972-es
Harvest és az annak világához visszatérő 1992-es
Harvest Moon testvérlemezének tervezte. Bár a borítófüzetben most nem olvashatjuk az említett két albumon dolgozó alkalmi kísérőzenekar, a Stray Gators nevét, de annak néhány tagjáét igen: a steel gitáros Ben Keith és billentyűs Spooner Oldham ezúttal is jelen van (az előbbi társproducerként is, ahogy a
Harvest Moon esetében), a 2004-ben meghalt dobos, Kenny Buttrey neve pedig a megemlékezések közt szerepel. A lemez ajánlása Neil Young nemrégiben elhunyt apjának szól, de maga az énekes is a halál közelébe került, mikor egy rosszullét után agyi verőértágulatot is állapítottak meg nála 2005 márciusában. Mielőtt kés alá feküdt volna, egy hétre még visszament a stúdióba, hogy befejezze az albumot. A műtét túlélte, a lemez is elsőrangú lett.
A
Prairie Wind ugyanúgy tíz dalt sorakoztat fel, mint a
Harvest és
Harvest Moon – ha előbbi színvonalát nem is, az utóbbiét simán megüti. A
This Old Guitar egy gitártémával egy az egyben utal is a
Harvest Moon címadó dalára, itt is található vónószenekarral kísért dal (az
It`s A Dream valcerja egy csoda), és néhány lötyögős county-blues (a családi együttzenélésnek emléket állító
Far From Home, a szintén az apai örökségre emlékező címadó dal és a rock`n`roll atyjáról, Elvisről mesélő
He Was The King, melyekben fúvósokat is hallunk). A dalok közt akadnak üzenetek Neil Young szeretteinek, családtagjainak és barátainak (a nyitó
The Painterben a hosszú karrier során megismert zenésztársakra is utalás esik, a
Here For You-ban főszerepet kap a szájharmonika, a szerelmes
Falling Off The Face Of The Earth-ben maga a címzett, Pegi Young is énekel), az idő múlásán, múlt és jelen viszonyán való elmélkedések (a hatperces
No Wonder a lemez a legkaratikusabb dala), a zárás pedig egy zongorával kísért gospel sok nagy kérdőjellel (
When God Made Me).
9/10