James Blunt: Back To Bedlam
(Atlantic / Warner)

James Blunt egy angol dalszerző-énekes, aki szinte a semmiből bukkant fel 2005 nyarán, heteken át vezette a brit kislemez- és albumlistát, de már hazáján kívül is egyre népesebb rajongótábornak örvend. Pedig az album 2004 ősze óta piacon van és a You`re Beautiful már a harmadik kislemez róla. Valami hasonló történt, mint David Gray White Ladderjével.


Érdekesség, hogy az 1977-es születésű Blunt egy régi katonacsalád sarja, ahol a zene a képzeletbeli értékranglista végén kullog, apja szerint felesleges zaj csupán. James bentlakásos iskolába járt, 16 éves korára pilóta lett, gépészetet és szociológiát tanult, majd az egyetem után katona lett – emellett elnézték neki, hogy gitározgat és zongorázgat is –, s egyszer csak Koszovóban találta magát, ahol saját bőrén is megtapasztalhatta a háború kínjait. Többek között ezek az élmények is ihlették első, Back To Bedlam című anyagának megszületését (a No Barvery című záródalt még a helyszínen írta 1999-ben a tankja tövében), de a legtöbb szerzemény a szerelmi fájdalmak témakörében mozog. A 2002-ben leszerelt James a demójával eljutott a főleg női lemezeknél (Pink: M!ssundaztood, Christina Aguilera: Stripped, Courtney Love: America`s Sweetheart, Gwen Stefani: Love. Angel. Music. Baby., Kelly Osbourne: Sleeping In The Nothing stb.) segédkező Linda Perryhez, aki leszerződtette Custard nevű cégéhez, és 2003 őszén Los Angelesben stúdióba küldte Tom Rothrock producerrel (Beck, Elliott Smith stb.). A Back To Bedlam album 2004 októberében jelent meg, de a High és a Wisemen után csak a harmadik kislemezdal, a nyitásában Waterboys-balladákat idéző You`re Beautiful hozta meg a nagy áttörést.


Az album sikere valahol érthető, de egyúttal felfoghatatlan is: adott egy érdekes, falzettbe hajló hangú (néhol Cat Stevensre emlékeztető) érzelmes dalszerző-énekes és tíz többé-kevésbé fülbemászó szám, melyek nem rosszak ugyan, de nem is különösebben emlékezetesek. A lemezt talán az menti meg, hogy viszonylag rövid (40 perc sincsen), így nem fullad unalomba töltelékdaloktól. Félreértés ne essék: korrektül hangszerelt és előadott szerzemények sorakoznak itt, csak hát valami mégiscsak hiányzik, valahogy többet várnánk egy háborút megjárt, családi szigorból kitört ifjútól. A dalok egyszerűen túlságosan simák, hiányzik belőlük az a bizonyos mélység, amitől igazán megérintenék az embert. Ez inkább az a fajta zene, mely ideális útitárs hosszabb autóutakon.


7/10
Oláh Péter
2005.09.19