Érdekesség, hogy az 1977-es születésű Blunt egy régi katonacsalád sarja, ahol a zene a képzeletbeli értékranglista végén kullog, apja szerint felesleges zaj csupán. James bentlakásos iskolába járt, 16 éves korára pilóta lett, gépészetet és szociológiát tanult, majd az egyetem után katona lett – emellett elnézték neki, hogy gitározgat és zongorázgat is –, s egyszer csak Koszovóban találta magát, ahol saját bőrén is megtapasztalhatta a háború kínjait. Többek között ezek az élmények is ihlették első,
Back To Bedlam című anyagának megszületését (a
No Barvery című záródalt még a helyszínen írta 1999-ben a tankja tövében), de a legtöbb szerzemény a szerelmi fájdalmak témakörében mozog. A 2002-ben leszerelt James a demójával eljutott a főleg női lemezeknél (Pink:
M!ssundaztood, Christina Aguilera:
Stripped, Courtney Love:
America`s Sweetheart, Gwen Stefani:
Love. Angel. Music. Baby., Kelly Osbourne:
Sleeping In The Nothing stb.) segédkező Linda Perryhez, aki leszerződtette Custard nevű cégéhez, és 2003 őszén Los Angelesben stúdióba küldte Tom Rothrock producerrel (Beck, Elliott Smith stb.). A
Back To Bedlam album 2004 októberében jelent meg, de a
High és a
Wisemen után csak a harmadik kislemezdal, a nyitásában Waterboys-balladákat idéző
You`re Beautiful hozta meg a nagy áttörést.
Az album sikere valahol érthető, de egyúttal felfoghatatlan is: adott egy érdekes, falzettbe hajló hangú (néhol Cat Stevensre emlékeztető) érzelmes dalszerző-énekes és tíz többé-kevésbé fülbemászó szám, melyek nem rosszak ugyan, de nem is különösebben emlékezetesek. A lemezt talán az menti meg, hogy viszonylag rövid (40 perc sincsen), így nem fullad unalomba töltelékdaloktól. Félreértés ne essék: korrektül hangszerelt és előadott szerzemények sorakoznak itt, csak hát valami mégiscsak hiányzik, valahogy többet várnánk egy háborút megjárt, családi szigorból kitört ifjútól. A dalok egyszerűen túlságosan simák, hiányzik belőlük az a bizonyos mélység, amitől igazán megérintenék az embert. Ez inkább az a fajta zene, mely ideális útitárs hosszabb autóutakon.
7/10